Amikor átkeféltük az éjszakát. A látvány, az érzések, mozdulatok, hangok furcsa képekként villannak fel visszaemlékezve rájuk. Csak fekszem és gondolkodom, és érzem, ahogy átsöpör rajtam az a jóleső érzés.
Amikor úgy volt, hogy lefekszünk, szex, aztán alszunk. De már kel fel a Nap, és az alvásból nem sok maradt, de helyette valami sokkal jobbat műveltünk. Még érezzük a tegnapi magunkat és azt a másik személyt, akivé váltunk. Én ébren, a nő elszundít, én listázom és tárolom az élményeket. Nem szándékos, én így működöm.
Valami megváltozott. Mostantól minden más lesz. Ugyanakkor visszaalakulunk a mindennapos énné. És később annyira távolinak tűnik majd, ami velünk történt.

Ezt akartam leírni, aztán rájöttem, hogy már valaki leírta.

"Az ágy nem hófehér ..."