Nem tudok aludni. Folyton rá gondolok, és az együtt töltött éjszakákra.

Persze ő többször megmondja, ez csak barátság, nem több, kúrunk és kész. De azért látom pár mosolyán, elgondolkozó tekintetén, vagy amikor átvihogja velem az egész napot, hogy többet akar ő is. Csak talán fél szeretni. Fél elengedni magát és kiszolgáltatottá válni. Pedig bennem megbízhat.
Azon agyalok, bárcsak eljönne, apámnak bemutatnám, és kurvára keresztül-kasul beutaznánk a kis országunkat, Kék-túra, akármi. Persze ő hányik az ilyentől...