Szerintem van valakije. 

Mostanában olyan furcsa. Alig hajlandó találkozni velem. A múlt héten is ha nem ütöm a vasat, a 2. randit (randit? Baszást!) lemondja. Felmentem hozzá. Olyan furcsa volt. Kellette magát. Beszélgetni se akart, semmit se. Mondom nem gond, kivárok, nekem az is elég, ha csak szívhatom mellette a levegőt (meséltem már a melleiről? Anyám, de imádom őket!). Szóval hallgatunk, néha beszól, lebasz a semmiért, a szokásos. Aztán annyira elkezdett bunkózni, hogy nem is értettem. Konkrétan arra gyúrt, hogy húzzak a picsába, legyen vége! De akkor miért nem mondta? Értek én a szóból! Persze nem hagytam volna ott, tudja, hogy imádom. Szerintem azért viselkedett így. Azt akarta, hogy én lépjek le, na azt baszhatja! Azért csak felhúzott (na nem úgy, épp ez a baj), mondott ez mindent. Minden voltam, csak királylány nem. "Suttyó, csakegyautószerelő, korlátolt, fiatal tacskó (biztos a kutyapóz miatt), még megbaszni se tudom rendesen..." és ilyen kedves dolgok. Nem-e? Én? Az anyád!

Kb itt jártunk, mikor elgurult nálam is a gyógyszer. Rámentem. Igazából, ugyanazt csináltam, mint szoktam. Kedvesen megsimogattam a nyakát és a szemébe néztem. Mondjuk ezt gyorsítva kell elképzelni ebben az esetben. Torkon ragadtam (más a helyemben, már szájbavágta volna, de nem szeretem az erőszakot), közel húztam a fejét, erősen beletoltam a nyelvem a szájába, elkezdtem harapni mindenhol, ahol csak tudtam, az arcán, az ajkain, a nyelvét (ja, kidugta, hoppá), és közben a szemében egy minimális félelem mellett tudod mit láttam? Hogy élvezi bazmeg! Nem is értettem először. Mire végre felfogtam! Nem engedtem a szorításból (kapott levegőt nyugi), "finoman" a földre térdeltettem (csak úgy koppant, remélem nem lett baja az én Babikámnak), és úgy, hogy még szorítottam a nyakát, a másik kezemmel a cipzáramat húztam le. Faszt be a szájba, volt is vele dolga, mert nem élvezem az ilyet (illetve eddig nem ;). Jól csinálta! Mint mindig. Élvezte, nagyon. Ez kellett neki esküszöm! Láttam az örömöt a szemében, szereti ha alázzák. Komolyan örömkönnyek folytak a szeméből. Vagy csak túl mélyre toltam? 

Mikor már elég kemény voltam (mármint a pöcs, igen), felállítottam a nőt, igen, jól gondolod, szépen, lassan, óvatosan (lásd feljebb) és az ágyra löktem. Hason landolt. Egy mozdulattal lerántottam a bugyit, meg azt a hülye nadrágot (yoga pants?), ami nem áll neki jól, de sosem mondom meg, igaz a térdénél megakadt, és valamelyik elszakadt, de nem érdekelt, úgyis csak a valagára vágytam. "Ezt akarod?" - hörögtem neki. Esküszöm sajnáltam előre. De tényleg. Sosem csináltam ilyet, csak mondtam, elborult az agyam. A puncijába nyúltam, tiszta ragacs volt, és egy jó adagot szétkentem a segglukán, és bele is tuszkoltam neki. Hallod, meg se rándult. Ez is felbaszott. Még élvezed is? Megfogtam a lőcsöt és jól belenyomtam. Na itt már felsikkantott, de megragadtam az egyik kezét a háta mögött, szorítottam, és azzal húztam magam a seggére, meg toltam vissza. A másik kezével meg a punciját izgatta. Csak basztam, csak basztam. Nyögött a csaj és egyértelműen élvezte! Mikor fáradni kezdtem kettesbe kapcsoltam és úgy televertem, hogy 2 napig sajgott utána a pöcsöm. Mellé dögöltem. Izzadtam mint a ló, kivoltam, és az élvezet ahogy kergette a vért a fejemben, kurvára utáltam magam. Na vajon mi volt erre a reakciója?

Lófaszt! 

Azt mondja, na végre! Mi a f..?
- Miért nem csináltunk korábban ilyet? - liheg, nem mozdul és látom, hogy jól ézi magát. Fülig ér a szája, úgy vigyorog.
Köpni-nyelni nem tudok.
- Bocs, hogy te most nem mentél el!
- Hülyéskedsz? Kétszer! Majd nézd meg alattunk a takarót. - vigyorogja.
Na azt nem akartam. Azért láttam már ilyet, tudom, hogy ha egy kimeneten valami bemegy, akkor ott valami nem előírás szerű változás történik.

Azóta ő hívogat, hogy mikor tali. Mi van ezzel a nővel?
A szentségit!

Szerintem van valakije.