Klárinak palija van. Ő mondta.
Ja, dugni hozzám jár továbbra is, mert Benji nem képes rá (igazából Benjamin). Nem is nagyon van mivel, de ha van is, nem működik. Már nem is próbálják.
- Akkor minek jársz hozzá? - kérdezem felháborodva. Ez Klárinál hihetetlen helyzet. Mintha egy oroszlántól azt várnánk, hogy mától csak salátát egyen. Klárinak is kell a hús! Imádja!
- Nem érted!
- Hát ezt mondom én is!
- Szeretem.
Aha. Ezzel nem lehet vitába szállni. Én is voltam szerelmes. Akkor sok hülyeséget csinál az ember. Lehet, hogy jó vele beszélgetni, vagy szép nagy háza van, kocsija... Tudom, rossz vagyok. Hát legyenek boldogok.
Pár perc hallgatás után, megmozdul. Tudom mit fog mondani, én ezért "szeretem" Klárit. Már hallom előre, vigyorgok is hozzá: "Akkor kúrunk?".
- Elmegyek!
- Hogy, mi? - döbbenten nézem, ahogy felugrik és öltözni kezd.
- Klárika, nem akartalak megbántani.
Próbálom menteni a menthetőt, de nem hatja meg. 
- Órám lesz, majd hívlak - és lelép. 
Mostanában totál hülyére vesz. De nem bánom. Nem az őszinteségről szól a kapcsolatunk.

Kár lenne elveszíteni ezt a lányt. A barátom. Jó, fuck friend, de akkor is. Azt se bánom, ha nem dugunk, csak találkozzunk néha, akár havonta. És persze dugjunk.