Már megint nyomul rám ez a nő. Pfuj, de utálom. :D

Tényleg puncimágnes az egyenruha. Vagyis a kissé olajos mercis kezeslábas is. Hívjuk kantáros nadrágnak. Ha nagy meleg van, polót se veszek alá. Nem vagyok egy kigyúrt állat, de a fiatal húsra sok nő ott felejti a szemét.
Rossz vagyok. Apropó rosszaság!

Viki megint hívogat. Nem mondja ki, ráutal csak, hogy benne lenne, de nekem meg általában nem üres az ágyam, és egy nem férjes, fiatalabb lány kívánatosabb falat, mint ő. Legalábbis ami a nyűglődést jelenti. Percre pontosan minden randit megbeszélni, aztán néha közbe is jön valami..., áh. Nem mindig van kedvem hozzá.

Azért néha felhívom én is, ha unatkozom. Mint a múltkor.
- Halló! - veszi fel nagysokára.
- Aludtál? - kérdezem délután háromkor.
- Öhm, neem. Mi újság?
- Mond meg te, hogy vagy....
Bla-bla szokásos, unalmas szöveg, nem is tudom miért hívtam, lerázom a francba, hallom, hogy valami van. Nem akar beszélni velem? Mire kiböki, mi a szitu.
Hát a drága, épp masztizott otthon egyedül az ágyon, és rólam fantáziált. Hogy húzzam a faszomra, de cuki!

Jól van, lehet, hogy kap majd még egy esélyt. Végül is, én sem vagyok fából.