Nálam hagyta a tangáját, meg a neccharisnyáját. Meg a "hálóruháját". Nem is tudom, hogy hívják ezt a felhúzható halászhálónak tűnő szexi ruhadarabot. 
Itt hagyta, nehogy lebukjon otthon. Talán össze se kentük, csak összeizzadtuk, vagy azt se, de most a szennyeseim között nyugszik mindegyik a büdösben. Holnap jön a nő, nincs mese, ki kell mosnom. Ezeket nem rakod a mosógépbe, a hálós miafenén ilyen csillogó biz-baszok is vannak. Beleakad, beleszakad, kinyúlik, akármi.
Kézzel mosom, szappannal. Előtte megnézem, megvan-e a pöcsöm. Oké, még férfi vagyok. Jól áll neki ez a cucc, szóval, igazából magamért teszem.
Első alkalommal direkt élvezem. Na jó, a karó nem áll tőle, de vidáman gyűröm az anyagot, hogy gyűrhessem másnap rajta is.
Sokadik alkalommal csak a kötelezőt teszem meg. Víz mosószappan, sok öblítés.
Ha már elfárad az anyag, vagy a havi piros festék tönkreteszi, vagy csak unom mosni megint, akkor kuka. Veszünk újat.
Ilyen vagyok. 
Baszok, mosok, baszok. Normál hétköznapok.

Aztán a cégnél Gyula, az öreg rutin rám szól: "Tomi, ha így kiszárad a kezed, használj gumi kesztyűt munka alatt!".
Ó Gyula bá, ha tudnád!