Megint leszívattak. Este 8-kor én zárom a műhelyt.
- Te ilyen internetes vagy, ugye?
Kérdezi a kisfőnök. Ez azt jelenti, beesett egy elektromos autó, amihez mindenki hülye, és legyél kedves kigúglizni, mi a tök baja lehet a kocsinak. 
- Meg beszélsz angolul is.
De tényleg. Vagy kétszáz szót értek. Az aztán mindenre elég! Az a hülye, aki ilyen helyre hozza a kocsiját.
Na mindegy, elintéztem. Majd be próbálom hajtani a túlórát, ha nem megy, megoldom okosba. Megajándékozom magam valami szerszámmal. A nyomatékkulcsra már régóta fáj a fogam.

Otthon még mindig dühöngök kicsit, arra gondolok, ha ezek nem becsülnek meg, talán máshol igen. Csak a vicc kedvéért ránézek az álláshirdetésekre. Már remegő gyomorral nyitom ki az újságot, még friss emlékként él bennem, mikor nem tudtam elhelyezkedni, és minden reggelem azzal telt, hogy a Baz Megyei Hírlapot, vagy a Nagyon Szuper Infót bújtam. És persze egyikben sem volt semmi jó. Akkor megnyugodtam, és kávézgattam tovább.
Most más. Most nincs vesztenivalóm. Szemet szúr egy hirdetés.

"Pszihológia szakos egyetemista lány diplomamunkájához anyag gyűjtéshez keres segítséget. Bármilyen tevékenység szóba jöhet. jgsautasfa kukac gémail pont kom."

Ez komoly. Ilyen tényleg van? Itt hirdetnek a kurvák? De ez mondjuk nem olyan egyértelmű. Sosem szoktam ilyet, de gondoltam érdeklődöm. Fizetni nem fogok, csak a logikája érdekel a dolognak.
Írtam neki. Tíz perc múlva visszaírt.

"Kedves Tamás!

Nem, a munka nem prostitúció lenne.
Pszihológiai kísérletet folytatnék, ebben kérném a segítséged. Röviden annyi, hogy egy hétig mindent megtennék neked, amit csak kívánsz, bizonyos kereteken belül. Ingyen, illetve koszt és kvártélyért cserébe, ahogy régen mondták.
Ha továbbra is érdekel..."

Ez tényleg nem prosti, vagyis nem a szó klasszikus értelmében véve. Mi van, ha csinos? Vagy ha nem? Nem mindegy? Játéknak jó, úgysincs senkim.
Szandra már... hagyjuk!
Írok ennek a csajnak, és jelentkezem.