Ma pornó napot tartottunk.

Arra gondoltam, ha már itt van, és jól érezzük egymást (remélem ő is, ennyire nem lehet jó színész), akkor adjunk az erotikának. Egész nap pornót játszottam a nagy tévén. És persze, ha valami megtetszett, csak annyit mondtam, "Csináld!". Aztán észrevettem, nem tetszik az alárendelt szerep neki. Bevallom, én is jobban el tudom engedni magam, ha úgy csináljuk, mint a szerelmesek. Finoman, érzelmesen. Persze néha egy-két keményebb óra is befér.

Konkrétan meg kellett parancsolnom neki, hogy mondja meg, hogy szeretne szexelni. Hülye voltam, az elején nem is gondoltam rá, hogy talán sehogy. Jó, adtam neki pár orgazmust, de biztosan elfáradt a puncija, délután már csak bújt, és parancs, vagy nem, igenis kimutatta, hogy nincs kedve már. Természetesen, nem erőltettem. Nem vagyunk állatok! Vagyis ő nem az.

Holnap bocsánatot kérek tőle, ő meg majd azt mondja: "Ugyan, minden rendben!". 
Persze nem tudom, így is gondolja-e. Megvan, megparancsolom, hogy mostantól őszintének kell lennie.

Itt alszik az ölemben, nagyon aranyos. Olyan halkan gépeltem, hogy majd félóra lett, mire ezt benyomtam. Most már zsibbad még a tököm is. Sajnos fel kell ébresztenem, és ágyba bújunk. Aludni.