- Helló Ilike! De örülök neked! - persze, mert ahogy megláttam a nevét a telefonon, eszembe jutott, amit Klári mondott róla. Tényleg, mi lehet azzal a lánnyal?
- Szia, azért hívlak, mert úgy tudom, te értesz a számítógépekhez...
- Hát, nem igazán. Elég hülye vagyok hozzájuk. Amúgy autószerelő vagyok, ha a tesód nem mondta.
- De, de persze, ezért IS hívlak. Most szeretnék új kocsit venni, és ebben kérném a segítséged!
Édesem, de cukin hazudsz. És bénán.
- Persze! Mikor állhatok a rendelkezésedre?
Pfuj, de rossz.
- Ő.. Tudod hol van az óriáskerék?

Simán odataláltam GPS nélkül. Csak háromszor kellett megkerülnöm a háztömböt. Minek ennyi egyirányú utca? A házszám nincs kiírva, találd ki paraszt! A csengők mellett sincs név. Felhívom. Berreg az ajtó, beenged. Amíg a lifttel felmegyek, azon gondolkozom, remélem nem kell eljátszanom, hogy az új kocsi vásárlásban fogok segíteni.
Kopogok, ajtó nyílik. Dekoratív nő, kissé talán szolidabban, mint kéne. Majd leveszem róla a túl sok szürke ruhát.
- Szia!
- Szia! Itt lennének azok a kocsik, amiket kinéztem - mutat a monitorra.
Gép berreg, hahu megnyitva. Anyád!
Ahogy ellépek mellette, érzem, hogy illatozik a nő. A fürdőszobából száll a pára. Most fürdött, biztos borotválkozott is, egyértelmű, hogy dugásra készült. Ez nem gépezni akar!
Megfogom a fejét, odafordítom az arcát és hosszan csókolni kezdem. Nem ellenkezik. Na azért!
Nem dolgozni jöttem, szórakozni.
Csók közben bontom ki az ajándékomat. Blúz, melltartó, harisnya, bugyi, vagyis amíg elérek. Én még talpig ruhában. Mi van ezzel a csajjal? 
Mindegy, lesegítem magamról a göncöket, és taszigálom az ágy felé. El van alélva szegény. Ebben tényleg régóta nem voltak! Na majd én lepókhálózom!

Két óra múlva, még mindig nála vagyok. Nem kiemelkedők a képességei, de szuper jól néz ki ruha nélkül.
- Állati gyönyörű a tested! - bököm ki, miután egy félórája csak simogatom (megvolt már, asszem 2-2 az állás).
- Csak a testem? Szóval e fejem csúnya - mondja mosolyogva.
- Nem az, hiszen nem húztam vödröt rá - vigyorgok vissza.
Nem érti a poént, vagy belegyalogoltam valamibe, mert hátat fordít. Biztos azt akarja, a hátát simogassam.
- Ne haragudj, nagyon szép arcod van, biztos tudod, hiszen néztél tükörbe - és puszilgatom a vállát.
Amúgy tényleg nem ronda. Nem alélok el a szépségétől, de semmi baj vele. És a teste mindenért kárpótol. Tökéletes, arányos, sima bőrű (nem úgy, mint a Vukban), perfekt.
Cuppantok egyet a hátára, pont mond valamit közben.
- Tessék?
- Mondom: menj el!
- Ne hülyéskedj, már...
- MENJ MÁR EL! - hangosan mondja, majdnem kiáltva.
Na ez is hülye. Gatya fel, a ruháimat a lépcsőházban veszem fel. Hátha pont kilép valami unatkozó háziasszony.
Amúgy, lehet, hogy félreértettem? A "menj el!" azt jelentette, élvezz el!? Kétlem.
Lefelé a lépcsőn, azon gondolkozom, én ugyan nem hívom fel. Majd ő engem! Aztán, ha bocsánatot kér, esetleg újra megdugom. Esetleg. De akkor különleges kívánságom is lesz.

Hülye Picsa!