Klárival jókat kefélünk. Nagyon bírom ezt a csajt. Főleg, hogy néha a hugit is megbaszkodom, egészen kellemesen el lehet így tölteni az időt. 
Bár úgy érzem, több van köztünk, mint csak kefe. Sokat beszélgetünk. Van, hogy többször felhív és mesél a tök átlagos életéről, benne a neki fontos dolgokról. Imádom hallgatni! Annyira rendben van ez a csaj! Miért nem tud simán belém zúgni, és akkor jó lenne minden? Iliről, mondjuk nem akar beszélgetni sosem. Az tabu. Meg is értem kicsit. Mert hogy azt mondja szeret. Mármint engem is. Ja, mert a másik pali is megvan. Azt ugyan nem tisztáztuk, hogy ez miféle szeretet, vagy szerelem, de annyit mondogatja újabban (és nem csak kefe közben), hogy az utóbbira tippelnék. Meg azt mondja, gáz két embert szeretni egyszerre. Ki kérte meg rá?

Nagyjából felépült egy fix rendszer, mikor hova megy. Oda jár pár naponta, vagy hetente, de azért nekem is jut, megbeszéljük, hogy jön hozzám, és átjátsszuk az éjszakát. Aztán vásárolni megyünk, mozi, parkban sétálás (van hogy egy órán át, kézen fogva), de jó is az.
Igazából, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy beleszeressek. Olyan könnyűvérű ez a lány, de a szó jó értelmében. Nem mondom, hogy minden nap más van a bugyijában - állítólag a pasival azóta sincs szex -, csak néha túl lazának érzem. Ha megmondanám neki, hogy többet akarok, biztos lelépne.

Így is mi történt?
Készülök a kúrós hétvégére, beszélünk telefonon, erre kinyögi, ja, bocsi, de a másikhoz megy. Mondom mi? Hát nagyon sajnálja, meg szeret (mit jön ezzel megint?), de ő úgy érzi, most oda kell mennie, és bla-bla... Még nekem kellett sajnálnom. Hát nem!

Bassza meg! Mármint, úgyse tudja. Csak nem értem. Itt kattogok, és kurvára sajnálom magam. Tényleg nem szabad egy kicsit sem kötődni hozzá. A puncija jó, de ennyi. Meg a cuki feje. Meg a hangja, és a bőre, a mosolya, a haja, de ennyi. Nem több. Tulajdonképpen nem jelent nekem semmit. Fel is hívom Ilit.

Nem veszi fel.

Most írt sms-t: "Ne hívj!".

Na most a fasza!