Rám írt Noémi...

Az történt, hogy pár hónapja én kerestem meg face-en, hogy mi zu, megtalálta-e az igazit, és hogy nagyon sajnálom, hogy olyan kellemetlenül lett vége a kapcsolatunknak.
"És bocs, hogy olyan béna voltam az ágyban, hidd el, sokkal jobb vagyok, ügyesebb és figyelmesebb is, sajnálom, azóta is rosszul érzem magam ez miatt."
Jött a válasz: "Semmi baj, előfordul.". Fenét. Velem nem. És azt vártam, hogy "dehogy, minden rendben volt...", de ezek szerint tényleg átlagon aluli élmény voltam.
Meg hogy most ő megtalálta az igazit, ilyenek.
Legyél boldog, bla-bla.
Nem gond, ha szakítunk, vagy valakinek nem jövök be, az zavart, hogy éppen akkor a nagyon rossz oldalamat ismerte meg. Mindegy. Én megpróbáltam (ja, nem volt senkim, és turkáltam a régiek között).

Erre most?
"Két hónapja nincs senkim. Ha neked sincs, akkor fussunk össze."
Besírok. 

Na most mit csináljak? Szépen kefélgetem Klárit, de újabban nagyon ritkán jön. Utálok az üres lakásba hazamenni, és tudni, hogy két hétig nem is teszi be oda a lábát, csak én. Próbáltam az alkoholizmust is, de ennyi szabad estére nincsenek elengedve a haverok se. Barátnője van, vagy felesége, vagy az anyukája (de, tényleg) teszi szóvá, ha már egy héten kétszer segg részeg Peti. Meg őt nem is bírom igazán.
Marcit kifejezetten kerülöm. Állandó barátnője volt, de mellette félre szokott járni. Volt egy anyuka, akit két évig fárasztott. "Ez több volt, mint kefe. Igazi barátság lett. Sőt, szerelem."
Aztán a csaj szépen lassan kivéreztette a kapcsit. Marci megkérdezte.
- Most akkor már nem akarsz szexelni többé? Akkor minek járjunk össze? Beszélgetni? Azt otthon is tudok. Köztünk több volt.
Ennyi lett. Ott lett vége.
Azóta "minden nő csak a faszt a akarja", "betenni nekik, aztán had nyelje a magot", "megkapja a here hormont" és hasonló kedvességek. Szerintem valami eltört benne. Sajnálom. A barátnő azóta feleség lett. De a helyzet nem változott, sőt.

Szóval Klári szerint nem kéne találkoznom Noémival. Mondom: de hát te is jársz az öreg emberhez!
- Igen, de az igazi szerelem.
Mi van? Igazi szerelem, de közben velem kúr. A pasi tudtán kívül.
És hogy "igazából mindkettőnket szeret". És ez egész más. Tudom, én vagyok a hülye, minek mondtam el neki. Csak nem is tudom, hogy kéne csinálnom.
Klárit nem akarom elveszíteni. Életem legjobb nője. Csak így, hogy nem kellek neki, vagy nem eléggé....
Amúgy nem alszik jól a palinál. Mindjárt megsajnálom. Csak velem tud igazán. Aludni. Is. De hogy többet jöjjön, azt nem. Most akkor bűn, hogy beújítanék valakit?
Ja, és mondtam Klárinak, hogy beszállhat harmadiknak Noémi mellé. Nem díjazta. Mert hogy neki jó nő kell, nagy csöcsökkel, nem egy Noémi féle.

Azt a a válogatós fajtáját!