Azt álmodtam, babát szült nekem.

A szobájában várt, ahol egyszer voltam. Nyugodt volt és mosolygós. Ja, és a feje nem az övé volt. Valami idegen, átlagos, majdnem csúnyácska lányé, tudod, akit ha szeretsz, szépnek látod. Szóval nem volt ezzel semmi baj. Azt mondta állva szült. Otthon. A baba ott nézelődött (?), gügyögött (?) a szekrény legalsó polcán, betakarva. Igen, ez furcsa volt nekem is, miért nem kiságyba rakta. Klári, az anyuka, boldog volt, vidám, nyugodt. Feltűnt, hogy semmilyen szagot, illatot nem érzek, pedig pár órája itt szült valaki. Nem beszélve, a pici kiválasztásáról. Örültünk egymásnak, és épp az ágyba dőlni készültünk - nem hiszem hogy szex végett -, amikor felébredtem.

Na ez most mit jelent? Nem akarom vissza, Barbival lehet, hogy lesz valami. Meguntam, hogy szívatnak, jobban szeretek a cső másik végén állni.