Ééés megtörtént.
Tegnap ahogy kiderült, hogy jönni fog, boldog lettem, vidám. De jó, van csajom! Vagyis, holnap benne leszek valakiben. Szép az élet!

Ma találkozom vele, és már tudom, hogy rossz döntés volt. Remélem rosszul gondolom.
Valószínűleg kicsi az önértékelésem, vagy az önbizalmam, de én csak egy szép lány mellett tudom elképzelni azt, hogy jól érzem magam. A múltamból legalábbis ez derült ki. Utálok úgy végig menni az utcán, hogy inkább ránk se néznek, vagy ha igen, akkor úgy, hogy "szegény pasi, nem igaz, hogy nem tudott jobb nőt összeszedni". Régen voltam így, de akkor úgy éreztem, bárkinek mondhatnám, hogy amúgy nagyon jó nő ez az ágyban, és mindenben is, és szeretem. Na de most ez egyik sem lesz meg. Azt hiszem.
Gáz vagyok.

Most itt várom kikenve-kifenve és nagyon akarom, hogy jó legyen. Nem értem azokat, akik érzelem nélkül tudják csinálni. Nekem nem megy. Pedig nagyon akarom. Meglátjuk.

...

Elment. Állítólag háromszor. Én egyiket sem vettem észre. Az utolsó menetben hátulról csináltam, és a helyes kis zsírpárnái miatt, az ugrott be, hogy konkrétan a Michelin babát dugom. Eddig azt hittem az pasi, azokra meg nem vágyom. Mondjuk a csaj akarta most, hogy a fenekébe tegyem. Még rosszabb.
Pedig aranyos lány, de nekem sok.

Jaj de nem jó ez így.