Ébredezem. Eltartott, vagy egy órát. Aztán a kávét huszonhét perc alatt főztem meg, pedig azonnal oldódós. Még ki vagyok ütve. Most jött ki rajtam a jetlag.

Sehol ez a nő. Lehet, hogy mégis bevállalta az ügyfelet? Remélem, nem az átlátszó neglizsében ment. Bár, ha sok borravalót akar..

A kiküldetés? Átverés volt az egész. Annyit láttam Párizsból (amúgy Párí (rövid á és hosszú í)), amennyit a gép ablakából lehetett. Nagy szívás volt. Észhez térek és majd mesélek. Vagy holnap. Vagy nem.

Jaj, nem kell betojni. Most látom csak mit írtam. Jetlag nincs ilyen kis távolságon és egy időzónában, ki ne oktasson senki! Csak dög fáradtság van. Szóval.

Most tudom végig gondolni, mit is mondott Barbi. Hogy most akkor azt hitte?
Vajon ő félrelépett, mert azt hitte, hogy én igen? Ki kell kérdeznem. De előtte el kell döntenem, jó-e az nekem, ha ilyen nagy a szabadság. Azt hiszem nem. Voltam már ilyen mindenki szabadon kapcsolatban, és mi lett a vége!? Most önző és féltékeny akarok lenni. Ő az enyém! Persze, ha véletlen meghúzta más, nem rúgom ki, csak megharagszom, megbüntetem (igen, úgy :), aztán megígérjük, és mindegy megy tovább a beteges monogámiában. Most arra vágyom.

Lehet a sok zsaverzsé karattyolás mosta át az agyamat. Vagy öregszem?

Ugye nem is volt olyan rettenetes a sok régi történet? Jó, volt benne pár szánalmas (minek írja le valaki, hogy aznap mit evett?), de túl éltétek. Le is darálom mindet, a gépet meg elajándékozom.
Vaaagy, seed szervert/TV okosítót csinálok belőle. Azon nézzük Bb-vel a pornót Netflixet.