A magyar puncinál nincs jobb a világon!

Én aztán tudom, bár odakint nem voltam senkiben (legalábbis ez a hivatalos, psszt! ;), de azért nyitott szemmel jártam. Voltak szép lányok, szebbek is, mint Barbika. 
De hallod? Ezeknél még mindig az a módi, hogy heti egyszer fürdenek! Helyette dezodor tonnaszám. Egy allergiásnak kész rémálom.
És sok a külföldi, nagy a zaj, totál káosz a város, Pest szorozva öttel.

- Jaj szegénykém! - vigasztalt Bb, és közben a hajamat bizergálta.
- Igen! És a kaja is olyan drága, hogy nem mertem krojaszant venni, csak egyszer, mert az áráért egy hétre bevásárolok a tescóban! - panaszkodtam kissé túlozva.
- Szegény kutyukám!
Az ajándékát már megkapta, aranylánc kövekkel, és egy giccses Eiffel toronnyal, de szereti. És a havi napidíjam felébe került. De nem mondom meg neki. Majd pár hét múlva.
Tudom, madár vagyok. De élvezem.

Végre elment a Mikulás, szóval adózhatunk az altesti gyönyöröknek végre!
- Hunyd be  a szemed! Ne less!
- Jól van, jól van - nyugszom bele, végre levetkőztünk, erre kitalál valamit.
Hanyatt fekszem egy szál semmiben, és már tudom, vett valami újabb szexi fehérneműt. Mindegyikben gyönyörű, majd jól megdicsérem, aztán lehúzom róla, vagy csak félrehúzom kicsit, esetleg jól összekenem.
Remélem olcsó kínaiakat vesz, ha esetleg kukázni kéne..
- Hé, te elaludtál!
- Én nem.
Nem is rám gondolt. A farkam, a nagy unatkozásban lekonyult.
Pár perc alatt ügyes kezeivel felébreszti, finom ajkaival életet lehel belé.
- Most már lehet? - érdeklődöm.
- Nem. Figyelj, ez milyen?
Aztak...! Elsőre sokkolóan hideg, de azonnal megszokom. Valami hideget folyat a farkamra. Nem is rossz.
- Mit művelsz, te asszony? - kérdezem, még mindig csukott szemmel.
- Tudtad, hogy a hüvely PH-ja pont annyi, mint a natúr joghurté?
- Óóh!
- Gondoltam egy kis karbantartás, ápolás nem árthat.
Suttogja lassan, és közben pakolja az újabb adagokat a péniszre, hallom, ahogy a kiskanál ütődik a műanyag  pohár oldalához.
- Csak megjegyezném, az ott nem egy hüvely, hanem a belevaló, amúgy a pöcsnek egész más a PH-ja!
- Belevaló, igen? - incselkedik, és már helyezkedik is fölém.
- Ha belevaló, akkor vágd bele!
Először csak lassan tolom be neki...
- Juj juj juj!
- Most legalább te is megtudod.
- Nyomjad, nyomjad, még, még! - sóhajtozza lassan.
Nagyon nehezemre esik lassan csinálni, de tudom, így jobban fogja élvezni a későbbieket.
Aztán nem tud tovább várni. Lovagolni kezd, egyre vadabb vágtát akar, de hamar fárad és folyton kiesik a ritmusból.
Egy idő után én nem bírom tovább.
Megragadom a fenekét, széthúzom, és a farkamra húzogatom ütemesen, vagy gyors tempóban aláverek rendesen. Csak úgy csattog és fröcsög szanaszét a kicsorgó joghurt. Még többet akarok, még, a csaj hangosan nyög, a mutató ujjam valahogy becsusszant a popsijába, csak tolom befelé, érzem, ahogy a hüvelyt a túloldalon szétfeszíti a farkam, csak rángatom, kalapálom a nőt és ...
Az állati és emberi fehérjék keveredni kezdenek.

Izzadva lihegünk, fekszik rajtam, de még benne vagyok, elöl és hátul is, csak liheg és imádom.
- Te bolond csaj. Már megint mit találtál ki? - kérdezem mosolyogva.
- Ó, hát olyan szörnyű volt neked?
- Bizony az! - hazudom vigyorogva.
- Akkor mit csináljunk a maradékkal? Dobjuk ki? Húzzuk le a wc-n? Kár érte, na mindegy! - és megindul, elkezd lekászálódni rólam.
- Marad!
Mint egy jó kutyához, úgy szóltam hozzá, a vállát az ágyra nyomom, mosolyog a nő és szétrakott lábakkal várja a maradékot.
- Majd adok én neked! - és lapátolni kezdem a cuccot befelé az ujjammal.

Néha véletlen bent is marad egy-két ujjam, van hogy három is. Mosolyogva ujjazom és vidáman hallgatom, ahogy minden újabb adag után felszisszen a hideg első érintésére.