- Barbika te mégis mi a lófaszt csinálsz?
A képviccen ilyenkor a pasi odafordul a nőhöz és ezt mondja: "Igazad van, ennek tényleg gőze sincs róla".
Ehelyett a pasi leugrott a nőmről és elkezdett hebegni:
- Figyelj haver.. én...
- Húzz el!
- De tényleg, ne haragudj haver..
- HÚZZ MÁR A PICSÁBA! - eszembe jut a lakótelepen gyök kettővel cirkáló ladás, ahogy a portékát árulja: "DINNYÉT! BARACKÓT!". Kicsit az hangzik így.
Jó, kicsit felemeltem hangom. Amúgy vicces volt, merthogy a picsában az előbb volt ugye, most meg arra kérem...
Barbi ül az ágyon, felcsúszva az ágytámlához, a takaróval fedte el a mellét, ami érthetetlen, mert épp a reggel láttam meztelenül, amikor... Lehet hogy a töcskölés alatt is "Haverre" gondolt?

Mindig olyan van, ami még nem volt. Nagy igazság. Vagyis, valószínűleg volt már ilyen, csak nem tudtam róla.
Ilyen rajtakapós, hogy is mondja a művelt szlovák? Infla granti! Na az nem volt még.
Hogy kell ilyenkor reagálni?
Miért nincs ez leírva valahol?
Haver vagy két méter, és 50 kilóval több mint én, csupa izom. Azt már meg sem kell kérdeznem mit látott benne Barbi.
Szerencsémre nem volt bunkó, se nem fenyegetőzött, és nem roppantott össze két ujjával, amit valószínüleg megtehetett volna. Jó fej ez a Haver. Lehet, elkérem a számát.

- Tomi, ne haragudj, én...
Jaj de jó! Kimondottan hálás vagyok neki, hogy nem kezdett hisztizni és nem sütött el egy "Ha megbasztál volna rendesen!"-t. Így könnyebb lesz.
- Lezuhanyzol és beszélgetünk?
- Persze.
Húzza maga után a paplant, a szőnyegen, be a fürdőbe. Ez hülye. Nyilván zavarában nem tudja hogyan viselkedjen. Akkor már ketten vagyunk.

Volt már, aki azt mondta, az a baj velem, hogy túl higgadt vagyok.
Bizonyos helyzetekben ordítozni kell, kiengedni a hangod, törni-zúzni. Én nem ilyen vagyok. Haverre is csak azért kiáltottam, mert ki kellett zökkentenem az ijedtségéből, és a tudatára adni, hogy nem bántom, és persze féltem is tőle talán, hogy bánt és ugye, egy kiáltással át lehet néha verni az ellenséget.

Ülünk a konyhaasztalnál, se kávé, se tea, se üdítő. 
- Mit csináljunk Barbika?
- Nem tudom - suttogja szemét lesütve.
Az baj. Most itt a "Ne haragudj, bocsáss meg, nem fog előfordulni többet, szeretlek..." dolognak kéne mennie.
Nem tudom elhinném-e és akarnám-e folytatni, de akkor is. Ennek ez a rendje, nem?
- Az baj. Hazamegyek. Valamikor beszéljünk. Szia.

Azért megvan annak is az előnye, hogy nem cuccoltunk össze. Még.
Lehet, hogy nem jól kezelem a dolgokat. Elismerem. Nagyon be kell rúgnom, hogy tudjak aludni az éjjel.
Ez a nő odavan. Tuti. Pedig jó volt. Nem Ő volt Az, de egészen holtomiglan-holtáiglan jó lett volna. Szandrának úgysem kellek, akkor nem mindegy ki?