- Van egy csomó piám. A szülinapomról maradt. Na, gyere el!
- Boldog szülinapot! Hát nem tudom - kérettem magam.
- Két hónapja volt, de köszi. Iszunk, röhögünk, mintha a kocsmában lennénk, csak ingyen! Megismered Krisztát!
Na pont ettől féltem. Andrissal ezer éve nem butáskodtunk, de hogy a nője előtt égessem magam, ahogy piásan szerelmes vagyok minden nőbe? Hát nem tudom.
- Tatra tea van?
Tudtam, hogy nincs. 
- Persze, ha nincs, akkor veszek!
- Fenét veszel. Fürdesz az alkoholban, nehogy még vegyél bármit is!
Futottam még egy kört, aztán igent mondtam. Vittem egy Tatra teát. A legolcsóbbat, akciós a tecsóban. Így is baromi drága.

- Menj csak be, mindjárt jövök!
- Oké.
Kimegy a garázsba. Biztos ott a pia. Kiáll a kocsival, és elmegy. Mi a tök?
- Behoznál egy törölközőt? - hallatszik a fürdőből.
- Ő.. Szia! Tomi vagyok, és nem tudom, hol vannak a törölközők!
- A.. Mindegy, megoldom! - hallom a kissé dühös hangot.
Ugye, hogy jó lesz a kéztörlő is, gondolom magamban. Ekkor kisétál egy tökéletes alakú, átlagos arcú nő. Meztelenül. A vízcseppek még gurulnak le a testén, a bugyi és a melltartó helye fehéren világít, a többi része tökéletesen barnára sülve.
Elsétál mellettem, "Bocsi!", és visszalép.
- Szia, Krisztina - és nyújtja a kezét.
- Tomi. A világ legszebb mellei - szalad ki a számon. Bámulom őket, ahogy hegyes bimbókkal remegve mozognak, helyet változtatnak időn és téren át, hogy mától a fejemben lakjanak, mint "A legtökéletesebb mellek". Örökre.
- Na ne túlozz!
Ezt már háttal mondja nekem, a gyönyörű fenekét sem tudom értékelni, még sokkolva vagyok. Bemegy a szobába és a nyitott ajtón át látom, ahogy törölközik és öltözik.
- Andris folyton rólad mesél. Ti jól egymásra találtatok! - kiáltja bentről.
Ja, a melóban sokat nyomjuk együtt. Régen sokat kérdezett, aztán megmaradt a napi kapcsolat, a kötelezőn túl is. Zsoltit sokat szívattuk, míg ott volt.
- Aham.. - le vagyok lassulva.
Tudom, nem szabadna, de csak bámulom tovább. Túl gyorsan végez. Mondjuk csak egy rövid szoknyát és egy rövid pólót vesz fel.
- Mindent láttál? - mosolyogva kérdezi, ahogy jön vissza.
- Nem eleget - válaszolok csendben, csalódottan.
Csak egy hunyorítás a válasza, a mosoly mellett.
- Iszol valamit?
Bár a torkom ki van száradva, inkább nemet mondok, még rámásznék a nőre.
- Megvárom Andrist. Ja, ezt nektek hoztam! - mutatom az üveget.
- Hmm, ezt megkóstolom majd én is.
Elveszi tőlem, és beteszi a piáktól roskadozó óriás hűtőbe. Hmm, jó helyre jöttem!
- Andris azt mondta, meg tudod javítani a kávégépet - mutat a pultra.
- Aha. Anyáméknak is ilyen volt. A panelen kellett kicserélni valamit. Ha szét tudom szedni, csak azt vinném el. Csak szerszám kéne hozzá - mormogom, miközben a gépet forgatom. Ez ugyanolyan, mint anyáméké volt.
- Nincs nálad a szerszámod? - érdeklődően néz rám, semmi mosoly.
Ugye arra gondol?
- De van, csak ha azzal csinálnám, Andrisnak nem ízlene úgy a kávé.
Felhorkant és úgy nevet.
Ez tök cuki ez a csaj!
Kivesz egy keskeny szekrényből egy összecsukott létrát. Odateszi a nagy szekrényhez és elkezd felmászni rajta.
- Megfognád?
- Persze!
Nincs rá szükség, hogy tisztázzuk, mit is fognék meg, itt a biztonság az elsődleges. Bár olyan stabilnak tűnik a széles szobalétra, hogy egy elefánt is becsukott szemmel felsétálhatna rajta, jobb az óvatosság. És így közel lehetek a tökéletes bőréhez.
- Itt kell lennie! - suttogja magának.
Közben nyújtózkodik, lábujjhegyre áll, mert persze a legfelső polc, legbelső részében bujkál a csavarhúzó.
Közben észreveszem miért is kellett jönnöm. Bugyi nincs, és tökéletesen belátok a szoknyája alá. Az a baj, sötét szoknya, villany nincs kapcsolva, alig tudok kivenni valamit. Csak a tökéletes feneke vonalát. 
De mintha meghallaná, mit gondolok, Szórakozottan megvakarja jobb kezével a fenekét, közben feljebb húzódik a szoknya, és hogy még beljebb tudjon nyújtózkodni, a jobb lábát kissé felemeli úgy egyensúlyoz, és szétnyitja a combjait.
Ó, anyám! De szép!
- Ez jó lesz? - kérdezi, és mutatja nekem.
- Ez nagyon, nagyon jó lesz! - válaszolom elgondolkozva, de tökre nem érdekel, mit talált.
Lábak össze, lemászik. Én leforrázva állok, még nem tudok szabadulni a látvány emlékétől.
- Berakhatom a helyére?
Na jó, ezt direkt csinálja. Akkor én is!
- Majd én berakom neked!
Fapofával összecsukom a létrát, és tolom be oda, ahova való. Ja, nem is mást. Sajnos.
Megjön a kocsi, aztán Andris is belőle. Mire belép, már leszedtem a gép hátulját.
- Helló. Bocs, el kellett ugranom ropiért.
- Nem gond. Mindjárt megvagyok.
- Miért azt a csavarhúzót adtad neki? Itt a másik!
És a konyha fiókból elővesz egy egyszerűbbet.
- Ja, nem tudtam! - és fordul háttal a nő, szerintem azért, nehogy lássam, hogy elpirul a hazugsága miatt.
Igaza van. Nyilván nem mondhatta, hogy "Drágám, csak meg akartam mutatni a pinusomat Tominak, azért nem ezt adtam! Ezt te is megértheted!". Persze erre csak otthon jöttem rá. Ja, lassú a felfogásom. Pláne, ha nem az agyamban van a vér.
Egész este nem látom a nőt. Állítólag három ajtóval odébb tévézik.
Úgyhogy Andrissal tudunk baromkodni és kibeszélni minden csajos dolgainkat. Neki persze nincs egy se, csak a múlt béliek. Legalábbis, ez a hivatalos. Nem is értem ezt a hülyét. Mikor olyan tökéletes nője van. Kivéve az arca. De ha szeretsz valakit...
Az este egy pontján, mikor már nem a józanság vezeti tetteim és szavaim, megmutatom neki az sms-eket Szandrával.
- Ezt nézd, itt még csak ismerkedtünk. Nem volt fészbukja.
"Imádlak, sokat gondolok rád!"
Ez volt az utolsó, amit kaptam tőle. Ezután kezdi András az órát nézegetni. Na akkor kell lépnem. Busz, vagy taxi?

Reggel, mikor kissé másnaposan ébredek, beugrik Kriszta tökéletes melle. És a feneke, és úgy az egész. Hirtelen Zsúval támad kedvem mókázni. Veszem elő a telefont, írok neki.
"Gyere, most azonnal szükségem van rád! :-*"
Küldés. Megkapta. Mi a tköm? Ez Szandra. Neki küldtem! Mi a picsát csináljak? Írok megint.
"Ne haragudj, ez Zsuzsikának ment. Amúgy nagyon örülök, hogy láttalak, még mindig olyan gyönyörű vagy! Egyszer igyunk meg valamit! ;)"
Bumm! Küldés. De nagy marha vagyok. Azt is írhattam volna "Megbasználak újra". De gáz. És persze nem hihető, hogy véletlen volt. Mindegy. Kitörlöm, bár Zsú, sosem kotorászik a telómban.
Még a kacsintó is? Tiszta hülye vagyok! Piásan minek engedik üzenetet írni az embert?
Zsúra fészen írok. De nincs időm megvárni a válaszát. Megyek zuhanyozni, hátha múlik a baj, de a tegnapi látvány és hogy talán újra láthatom Szandrát (vagyis Dít :), rávesz, hogy örömet okozzak magamnak.

Aztán egy óra múlva Zsuzska hasára is kell vernem. Néha egész jó nekem!