Ő kezdte! Én tudtam, hogy nem szabad kinyitni Pandora szelencéjét! Na tessék, most huss!
Elment a pasival. Én lőttem le, mikor elkezdte mesélni, hogy történt egy héttel korábban. Mármint képletesen. Nem sérült meg senki.
- De miért? Azt hittem érdekel. Az őszinteség fontos!
Az agyamra mennek ezzel a hülyeséggel.
Azt mondta nem lesz több. A sráccal biztosan nem. Jó volt, de..
- Hallgass már! Érdekelne, ha elmesélném, hogy dugtam meg Szandrát?
- Az már régen volt!
- De tegnap!?
- Miért? Megdugtad tegnap?
- Az nem számít!
Egy pillanatra rosszul esett neki, látszott.
- Igazad van. Nem akarom tudni. Még.
Este csak kézen fogva elaludtunk. Nem volt kedvem rámászni, ne érezze, hogy bizonyítania kell. Pedig nagyon lett volna kedvem hozzá. Forgolódtam vagy kettőig.
Reggel megkérdeztem, amit már korábban meg akartam.
- Figyelj Zsuzsika! Már gondolkodom rajta egy ideje, hogy megbeszéljünk valamit.
- Ne már Tomi, én tényleg nem azért mondtam...
- Nem, nem, nem arról van szó! - vágtam a szavába.
- Vagyis nem teljesen.
Még kerestem a szavakat, mert ahogy kimondtam őket magamban, elég hülyén hangzottak.
- Uh, ez nagyon kellemetlen nekem, és nem szeretnélek elveszíteni ez miatt. Tudod mit? Meghallgatsz, legfeljebb azt mondod, hogy nem, és mindent folytatunk tovább. Oké?
Nem válaszol. Kicsit tart tőle, mit mondok.
- Tudod, hogy hogy imádlak..
- Én is szeretlek! - vágja rá gyorsan, de inkább sürget, hallani akarja már.
Mondjuk nem tudom, ez még mindig nem érti a különbséget a két szó között, vagy egyszerűen csak így használja. Mindegy.
- Elég keveset találkozunk mostanában, nem?
- De a munkám..
- Tudom a munkád miatt. Nagyon jó veled, de ha együtt is vagyunk, azon gondolkozom, milyen rossz lesz nekem, ha megint egyedül leszek. Te dolgozol, vagy a családdal, vagy mit tudom én.
- Jaj, de cuki vagy, de mondtam, most az összeköltözés nem...
- Nem erre gondoltam!
Hú, de gáz. Így még nagyobbat fog koppanni. Szegény.
- Szóval a köztes időben akár másokkal is találkozhatnánk - félve, kissé lehalkulva mondom az utolsó szavakat. Tényleg nem akarom megbántani.
- Köszi, de nekem nem fér be más. Ma sem tudom, hol áll a fejem, az egész napom abból fog állni..
- Nem rád gondoltam ezzel!
Utálok a szavába vágni, de nem lehet máshogy beszélni vele. Szerencsére nem bánja. Nekem eltartott egy ideig, míg megszoktam.
Most esik le neki. Egy másodpercre elgondolkozik éééés.., lebuktatja magát. Félrepillant, majd vissza és mosolyt erőltet magára.
- Persze! Nyugodtan! Én nem bánom, ha találkozol másokkal. Úgyis Szandra már megvolt a múltkor, szóval, nem zavar.
Mást mond a szem és mást a száj. Van ilyen. Amúgy amire gondol, akkor nem volt meg Szandra. Nem számít.
- Cicuka!
Most jön, a konfliktus elsikálása.
- Én nem bántanálak meg soha! Gondold át, és este megbeszéljük. Rendben?
Jézusom, ez mindjárt sír!
- De.. - szipog egyet.
Színészkedne?
- Ma sem érek rá. Mondtam, ez a hét nekem nagyon húzós. Este tizenegykor felhívhatlak, de tényleg talán jobb lenne, ha mással kezdenél, mert én nem tudok több időt ...
Hát ez mindjárt bömbölni fog. Átkarolom, engedem, hogy az arcát a vállamba fúrja.
- Nyuszifül! Felejtsd el, rendben? Máskor is megbeszélhetjük, addig meg minden marad a régiben. Imádlak, ez a lényeg, nem?
- De - alig hallhatóan mondja, és kétlem, hogy őszintén hiszi is.
Megkérdezném, hogy "Dugunk?", mert tudom, az neki segít. Olyankor megnyugszik, bármi is van, de még mindig nem ismerem annyira, hogy tudjam, igazán akarná-e.
Szerencsére reggeli után, egy órával később, ugyan ezzel az egy szóval kérdezi meg, ami nála így érthető: "Ugye minden rendben van köztünk? Hozzám bújnál egy kicsit?".
Szótár kell a csajokhoz, nem vitás.
