Hát.., nem is tudom. Szerintem az úszómester haverral jobb lett volna. Persze most aggódhatok, hogy Zsuzska majd összejár Mr. R-el, és/vagy esetleg keres mást is harmadiknak mellé (nem mellém), mert miért ne? Persze ezt már nem beszéljük meg. Áh. Szégyellem leírni is, hogy volt.

A kocsmázáshoz ragasztóztam (így mondja az unokaöcsém, mindegy). Lehet hiba volt. Az is totál gáz. A srác félt tőlem, pedig ha kicsit ügyes, simán lever. Vicceltem vele, ugrattam, az elején szívattam, de a végén már nem mertem, mert nem akartam, hogy bőgjön a kocsmában. De komolyan. Eddig jutottunk nyolc feles után.
- Tomi én hidd el hogy én nem akartam, és ha azt mondod hogy nem akkor hagyjuk csak hát szerelmes vagyok Zsuzsannába (így mondta végig, a belem fordult ki tőle) és általános óta, amikor a többi fiú meghúzta a haját (nagy ribanc lehetett már akkor is) én mindig megvédtem és volt hogy meg is vertek ezért..
Meg ilyen szarságok. Hát ki akar ilyennel dugni? Attól nem kellett félni, hogy én rágerjedek, bár lehet, hogy pont az volt a terve, hogy tekintsem őt is lánynak és véletlen rossz lyukba tegyem? Egyszer tuti megfogta a farkam. Gondoltam Zsuzsika markolássza, aztán valami feltűnt, elkezdtem számolni a kezeket, de mindkét kezét én támasztottam, miközben vadul vertem alá. Akkor esett le mi van. Csak úgy találomra rúgtam hátra, (mint a ló, mikor a farát kezded simogatni, fejét kissé félrefordítja, füleit befeszíti és bumm, valaki repül), szerintem rájött mi nem tetszik, mert többször nem próbálkozott a Mr. (vagy Ms.?).
Jáj! Kezdjem az elején, mi?

Vártuk Zsúnál a "vendéget". Jaj de gáz. Tényleg nem tudom leírjam-e.
Megjött R., Zsú nyit ajtót, puszit akar adni, R. nem figyel, szájra megy. Rám néz, majd "Bocsi". Mondom, furcsa az egész. Benne lesz, meg talán a farka is a szájában, szóval.., mindegy is. 
- Szevasz Röné! - kiáltok hangosan, és nyújtom a kezem.
- Igazából René, a Röné lány név, na nem azért - szinte suttogja a végét.
- Tudom én, gyere be Röné!
A keze még a kezemben, szorongatom, had fájjon neki, de amúgy jó kötésű gyerek, lehet, észre se vette. Közben a vállát lapolgatom és taszigálom befelé.
Zsú némi feszkót érez. Nem is értem miért!
- Akkor én megyek is zuhanyozni! - kerülné a konfliktust.
- Hohohó - hozom a bunkó télapó formát.
- Ne szaladj aranyom. Előbb alapozunk!
A legutálatosabb pálinkát töltöm ki. Zsú rám néz, előre fél, hogy ebből hányás lesz.
- Fenékig! Ha értitek! - teszem hozzá halkabban és kacsintok.
Áztájó...! Pfuj! Ezzel ölni lehet! Kár, hogy nem megy a kandalló, biztos szépen lángolna, ahogy bele locsolom. Nem merek önteni még egyet, lehet, mindhárman hánynánk.
Ők fuldokolnak, én krákogva mondom: "Ezt elteszem későbbre!". De mielőtt kiindulok, a bekészített kamu koktélokat kínálom körbe. Valami alkohol azokban is van, amúgy meg cukros löttyök, néha szeretem. Azzal gyorsan leöblíti mindegyik a torkát.
- Akkor én.. - próbálkozik újra.
- Menjél, te kis fürdős..!
Zavartan rám mosolyog. Azért most lehet, hogy meg tudna fojtani, de nem műsorozik, mert akkor elmarad a túinvan. A hullám mellett meg nem szívesen dugatná meg magát identitás zavaros barátunkkal. Gondolom. Elhatározom, hogy visszafogom magam. Had szórakozzon, ha ehhez van kedve. Na de a fiúcskát még puhítom kicsit.
- Na idefigyelj Röné!
- Igazából René.
- Tudom, csak szívatlak, így viccesebb. Bocs. Szóval figyelj. Aztán tudod, hogy Zsúnak nem jó ám akármekkora kis pöcsöcske? - suttogva kérdezem.
Nyitva a fürdő ajtaja, gondolom óvatosságból hagyta így a nő, nehogy nagyon alázzam a fiút, vagy azért, hogy valaki bemenjen megmosni a hátát? Hát arra várhat.
- Hát, nem panaszkodott - de ahogy kimondta, meg is szeppent kicsit.
Vagy nem tudja, hogy tudok a dologról, vagy nem akart felvágni, hogy mint tudjuk, neki már megvolt egyszer.
Nem ijesztek rá. Minek?
- Elmondom hogy lesz. Kijövök a konyhába, kiteszem a farkam a pultra, és innen a pult végétől mérve, ameddig tart, beállítom a kés pengéjét, mint mérce. Persze most nem áll teljesen, pár centit még nőhet.
Úgy állok, hogy ne lássa. A kést úgy 22 centire fektetem el a pulton. Naná, hogy nem akkora, hagyjál már, senkinek sem akkora!
- Ha végzett Zsú és kijön, megméred te is, hogy lássa, milyen jó dolga lesz. Majd szólok mikor.
Csendben van az ürge. Szerintem már menne. Szinte hallom, ahogy mondja magában "A fasznak jöttem én ide? Már rég kicsaptam volna otthon háromszor, és nézhetném a Jedi visszavágot!".
Zsú nem tököl, viszket neki, vagy félti a fiút. Hamar végez. Szólok Renének.
- Gyerünk-gyerünk, indulás, siess. Tudja mi ez, már mutattam neki az enyém!
Egész jól időzítek, ahogy Zsú belép, René farka pulton kés a kezében, Zsú megdöbben.
- Te meg mit csinálsz?
- Renéke, hagyd abba, nem kell azért levágnod a kukidat, mert kicsit kisebb, mint az enyém, tedd le azt a kést, ne nézz már, csak tedd le, hagyd már ezt a hülyeséget!
De a végén már röhögök. Nagyon tetszik a poénom. Ez a kettő nem értékeli. Fapofák. 
- Na majd jövök!
És elslisszolok a zuhanyzóba. Nem vagyok rá büszke na. Gáz voltam, elismerem. De jól esett. Azért tesztként megnyitom a vizet és mikor már egy perce folyik, kikukucskálok, naná, hogy egymás szájában vannak. Úgy csókolóznak, mintha az életük múlna rajta. Az én hibám. Odadobtam a srácnak egy totál pucér csajt. Grat!
Gyors mosakodás és már kint is vagyok. Feltűnően nagy a távolság köztük az ülőgarnitúrán.
- Mehetsz!
Be akartam szólni, de már magam is untam az erőltetett poénokat.
Elsétál a pasi, még pacsit se adtam neki, nem volna helyén való.
- Figyelj, ha nem akarod, akkor nem kell. Áttesszük máskorra, vagy nem is kell egyáltalán - próbálkozik szegény lány. 
Ettől még inkább szégyellem magam.
- Dehogynem, tök jó lesz, ne haragudj, hogy szórakoztam kicsit. Jól csókol, vagy más is volt, míg zuhanyoztam?
És tusé!
- Jól - csak kicsit döbbent le - majd megtudod!
- Anyád! Én ugyan nem!
De vigyorgok, mert örülök, hogy el tudja viccelni, akkor nincs baj. Még jó is lehet.
Biztonság kedvéért még egy viszkit betolok. Régen nem ittam ennyit, eskü!
Úgy akarom fogadni a kandúrt, hogy Zsúban vagyok, de már végzett, jön felénk egy szál semmiben. Hát nem egy Stallone. Pláne nem a fénykorából. 
- Helló és a fogmosás? - bekérdezek, muszáj időt nyernem. 
- Nincs fogkefém - szerénykedik, de azért megáll félúton.
- Akkor ott a szájvíz, öblögess!
Visszacammog.
Persze nekem a viszki volt a szájvíz. Kicsit lehet, hogy tényleg szemétkedem.
Éppen csak belenyalakodok a nőbe, betolom a brokit, tuti még nem a legjobb érzés neki, de én akarok nyeregben lenni, és már ott liheg a csávó a nyakamban. Majdnem szó szerint. Áll és néz.
- Szolgáld ki magad!
Mutatok a nőre, aki mosolyog, és odahúzza a szájához. Ja igen, a többi nyílást lefoglaltam.

Nem is folytatom. A lényeg, megvolt, amire annyira vágyott. Voltál már úgy, hogy végre megkaptad azt a dolgot, nagyon próbáltad élvezni, mosolyogtál is hozzá, elégedett vigyor ült az arcodon, aztán másnap úgy emlékeztél vissza "Áh, nem is volt olyan jó!". Ezt láttam rajta már akkor. Szerintem ő is így érzett később.
Azért jól megforgattuk, kapott hideget-meleget (na jó, talán nem volt meleg a fiú), és párszor szépen kidekoráltuk. A fenekét, a punciját, az arcát és persze hajat is kellett mosnia.

Az esemény végeztével, Zsuzska megkérdezte a fiút "Nem akarsz itt aludni?", rám nézett a srác, de én óvatosan kezdtem forgatni a fejem, hogy nem-nem, nem akarsz!
- Talán majd máskor! Mennem kell!
Máskor? Kétlem, hogy lesz máskor!