Jaj nem is mondtam, mi történt a minap!

Meló után haza, kaja, zuhany, és egy szál semmiben ejtőzöm az ágyon.
Szoktam ilyet. Nézem a mennyezetet, és azon kattogok, hogy lehetne azt a kurva csavart kivenni, valamit lecserélni, és ezer éves szarokból személygépjárművekből várat építeni. Vagy hogy legalább menjen. Ki a kapun.
Szóval agyalok, de már kezd nem érdekelni, "majd holnap kitalálom", inkább bontok egy sört, mikor cseng a telefonom.
Angi az.
Biztos nem megyek be, épp Dunaújvárosban vagyok és a haverokkal iszogatok.

- Szervusz Angika, te főnökök gyöngye!
Mióta nem dugunk, igen visszafogott vagyok.
- Szia Tomikaa! Hogy vaagy?
Énekli, és hallom, hogy mosolyog. Mit akar ez?
- Most már egészen jól, hogy hallhatom a hangodat - nyalok neki, félig őszintén.
- Tomi, be tudnál jönni most a bemutató terembe?
Épp kezdenék tiltakozni, mikor folytatja.
- Be szeretnék mutatni neked valamit. Olyan régóta nem láttad. És te is nagyon hiányzol neki - súgja incselkedve a telefonba.
Nagyon figyelek és igyekszem nem félreérteni. De ezt nem lehet máshogy.
- Mire is... gondolsz.. pontosan?
- Jaj ne csináld már, tudod te, vagy azt akarod, hogy kimondjam?
- Azt.
- Szeretném, ha megkúrnád a kis puncikámat a VIP teremben. Na? Jössz? Nem sokáig tudlak várni nedves puncival!
Épp akartam mondani, hogy megy a tököm, engem ne rángass dróton, de ahogy fekve, kezemben a telefonnal "le" pillantottam, megláttam, ahogy a flimpi egész komoly ágaskodásba kezdett. Mint egy macska, mikor alvás után nyújtózik, és közben fél szemmel rád néz, hogy "Megyünk játszani?".
- Menjünk! Vagyis megyek. Sietek! - és letettem.

A kocsiban arra gondoltam, mit is veszíthetek, legfeljebb ülök vissza és elcsesztem háromnegyed órát a semmire, na bumm.
De azért bíztam benne, nem átverés. A kocsit egy utcával messzebb tettem le. Már sötétedett, csak egy világító monitor látszott ki bentről. Odasétáltam, a kis kapu volt nyitva. Bementem, és a szalon művész bejáróját is nyitva találtam. Eddig sima. Az asztalánál ült a nő, és gépelt ezerrel.
- Szia! Ezt még elküldöm és jövök - bökte oda, rám se nézve.
Én közben forgattam a fejem, néztem körül a bemutatóteremben. Nincs itt más, tényleg ketten vagyunk, nem lesz előugrós "Meglepetés!"? Valami nem stimmelt. Aztán rájöttem. Nem villogtak a kamera ledek.
- Te Angika...
- Kész vagyok, a tiéd vagyok! - mosolygott rám, állt fel, és csókra nyújtotta a száját.
- Nem félsz, hogy meglátnak?
De azért visszacsókoltam.
- Kicsoda? Sötét van, nem lehet belátni!
- De a kamerák! És ha holnap lebukunk? - adtam a hülyét, de egy kicsit biztosra is akartam menni.
- Gyere, mutatok valamit.
Pár lépés és az irodájában voltunk. Kinyitotta a páncélt és bemutatott.
- Látod fent azt a kapcsolót? Az mindent kilő. A kinti-benti kamerákat, mindent. Egy éve úgy volt, hogy pár főmufti a kormányból tőlünk fog venni pár kocsit, akkor lett beszerelve. Az üzletből semmi nem lett de ez így maradt.
- Szóval senki sem láthatja, mit csinálok veled, ugye? - kérdeztem az utolsó szavakat a szájába súgva.
- Senki, de nagyon remélem, hogy valami igazán jót, mert már látni akarom a farkad!
Na, valakinek aztán hiánya van!
Nekiestem, csókoltam, haraptam, nem apróztam el, rögtön két ujjam toltam a puncijába, de éreztem, szárazságnak nyoma sem volt.
Rövid ujjazás után megfogta a karom, és húzott ki az irodából.
- Nem itt akarom!
- Hanem hol akarod, te kis kurva, hm? - szűrtem a fogaim között.

A bemutatóteremben Eszter asztalához húzott. Egyik nepper volt (azaz üzletkötő, gépjármű átadó, vagy mit tudom én), és egyszer kikezdett velem, vagy én vele, már nem tudom, ott Angi környékén. Lehet, hogy azóta bosszút forralt, és eltervezte, hogy az asztalán fogja megbaszatni magát?
- Itt akarom!
És már hasalt is fel. Az asztal üres volt, azóta se vettek fel mást, mióta lelépett az a kis finomság. Szépen elfért rajta a nő, maga húzta fel a szoknyát, és húzta szét az irgalmatlanul nagy és tökéletes fenekét, hogy szépen beletaláljak a puncijába. Mindig az első a legszebb! Az első lökés. És az a hang, ami ilyenkor kijön a száján! Hallom, hogy élvezi a farkam minden négyzetcentiméterét.
- Hmmaaaaaahh!
Még párszor emlékeztetem, milyen az, mikor kintről, elejétől a végéig nyársra húzzák, mint egy igazi saslik, a pálcán a legfinomabb részek sorakoznak szépen egymás után (jó képzavar, de mondtam már a vezeték nevét? Sas...? Nem? Semmi?).
Én is élvezem, nem tagadom. Hiányzott ez a dög. Nem volt meg sokszor, de ez az ismerős szorítás a farkamon, a túl nagy idomok, egészen felvídítanak. Pont jókor viszketett neki. Vidáman töcskölni kezdem. Furcsán kezd nyögni. Nem is értem, megállok.
- Tessék?
- Menjünk... ah.. vipbe! - lihegi.
Kifáradt, pedig én dolgozom, nem ő. Én meg dugás közben úgy értettem "húzz már a picsbe". Mondom ez hülyeség!
- Menjünk, gyere!
Lesegítem, és látom, az első lépéseket bicegve kezdi, de aztán rendbe jön. Valszeg megfeszült valamelyik része a kemény asztalon.
Nem is bánom, hogy itt hagyjuk a nagy üveg ablakokat. Kétszer is fordult erre kocsi, a fényszóróik bevilágították mögöttünk a falat, szóval aki akar, láthat minket. És mintha egy hajléktalant is láttam volna a kapunál. Még az kell, hogy bejöjjön ide melegedni "Folytassátok csak nyugodtan!". Na köszi, nem.

A VIP terem, vagy különterem, egy kisebb 3 kocsi férőhelyes garázs, drága szövet tapétával körbe a falakon, valami gazdagságot sugárzó, de azért hangulatos (egyesek szerint) bemutató terem, ahová egy felextrázott, a márkának a zászlóshajója van kiállítva. Potom 40 millió volt a kocsi, mikor egy éve ide rakták, szóval ez nem egy Merci AMG. Igazából nem is tudom kire lőnek az ilyennel.
Eladnak vagy évi kettőt az országban. És bejön ide is - külön engedéllyel - két ügyfél összesen, hogy beleüljön, a nyálát csorgassa, vagy lefitymálja, de megvenni, egyik se akarja. Semmi értelme. Ja de, már mindenki aki dolgozott valaha a márkaszervízben és kereskedésben, az összes barátját és rokonát behozta már, hogy beleültesse és felvágjon vele. De a legjobb, külön vállalkozó van erre, aki járja az országot és az ilyen kotlákat takarítja havonta egyszer, mert elpiszkolódnak az állásban! És a kocsi árát fizetik ki neki egy évben. Guszti - ez a neve - csak ebből él.
Na erre vágyott Angi pöcke. Hogy tényleg erre izgult fel, hogy megcsapja a gazdagság szele lehellete, nem tudom. Vagy inkább afféle fricskának szánta, hogy igen, neki sem számít a cég, kicsit utálja is őket, meg a gazdagnak tűnő felvágós ügyfeleket, akiknek ki kell nyalni a hátsóját, hogy aztán egy ingyen kávé és egy óra fárasztás után soha többet ne lássák.
Itt már bátrabb Angi, felbassza a villanyt, csillog a gép, valami metál, gyöngyház akármi, ez tényleg jól áll ennek a kocsinak, talán ez az egyetlen szín csak. Tiszta kívül-belül. Tegnap volt itt Guszti. Lehet, Angi akkor tervezte el.
- Vedd le a ruhád! - és tépni kezdi rólam.
Az ajtót előbb becsukom. Emlékszem, milyen volt, mikor beindult, szóval igyekszem megmenteni a ruháimat, és egyedül dobálom a földre.
- Hé, te, kis...! Alsógatyát nem vettél fel?
- Oh, én csacsi, elfelejtettem!
Egyik kezem a számon, másikkal a kolbászt takarom, térdeim kissé összecsukva, a hátam is görbe, úgy állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség.
- Na tünés a kocsiba! - vihog Angika.
Beülök előre, a kormány mögé. Öv bekapcsol, zacsi megigazít, kicsit félek, hogy nehogy odaragadjon majd a bőr ülésre. Jó, hogy nincs benne a kulcs, mert a mozdulat ott van, hogy indítok, de aztán csak a kormányt forgatom és berregni kezdek. Mit csináljak, rám ragadt Angi vidámsága?!
Angi az "út" mellett áll, és stoppol. Meztelenül. Miért, azt nem úgy kell?
Én félrehúzódok, ami álló kocsival és nem működő szervó kormánnyal elég nehéz, szóval csak imitálom, hogy odakanyarodok.
- Elvihetlek, szépségem?
Erre Angi, szépen mászni kezd a motorházra, azon az oldalon, ahol én ülök (jobb oldalt, mert ez még Angliából jött át, ez is de gáz, nem? :), és fél lábát lógatva a kocsiról, élvezkedni kezd a kasznin. Ahogy arrébb mozdul, látom, hogy nedves foltot hagy maga alatt. Várjál! Az egyik ablaktörlő végét a szájába veszi és erotikusan szopogatni kezdi! Ez bolond! Vigyorgok neki, és tényleg félek tőle, hogy Guszti valamelyik csodaszerétől nehogy mérgezést kapjon. Inkább kiszállok.
Megyek a kocsi elejéhez, és mivel már túlságosan felmászott a szélvédőhöz a nő, próbálom visszahúzni, de nem megy. Tapad a kasznira. Én biztos nem mászok fel utána. Megemelem a lábát kicsit. Furcsa csettenő hang, kiszabadul, lejjebb húzom. Kurva szexi. Bal lába lefelé lóg, jobb lábbal a motorháztetőn kissé térdelve, és ott a gyönyörű kerek fenék. Hasal a nő. Valahol a lámpa felett vár a pina. De kár, hogy nem kapcsoltam reflektort! Nem számít.
Szépen berakom neki, és löködni kezdem. Rátalálok a megfelelő ütemre, a kocsi hintázni kezd, csak pár centit, de mintha rásegítene minden egyes lökésre. Nem gyorsulhatok, akkor már nem leng. Szépen egy tempóban, telefröcskölöm.
- Le akarlak szopni!
- Elkéstél Angika!
Lemászik, megfordul és a maradékot leszopogatja. Egészen tisztára nyalja.
- Hmm, még, még akarom! - és újra szopni kezd.
Ó te, próbálkozhatsz, de minek? De nem mondom neki, had játsszon. Igazából jól esik, bár el fogom unni. 
- Várj!
Beülök hátra, befekszem a kényelmes ülésre, egyik lábam a két ülés közé feszítem, másik félig behajlítva.
- Csinálhatod! Ébressz fel, ha végeztél! - és lehunyom a szemem.
- Te geci! - és mielőtt a szájába veszi a farkam, a zacsimra csap.
- Te! Finomabban!
Nem sokáig hagytam küzdeni. Párszor átforgattam, és bár nem volt kényelmes, mert kulcs nélkül nem tudtuk előre húzni az üléseket, azért kipróbáltunk pár érdekes dolgot. Utána két napig izomlázam volt a combomban.
Miután végül kétszer kinyaltam, még lihegve közölte velem.
- Legközelebb a tetején akarom!
- Hülye, ... picsa vagy! - adok neki két laza csattanós pofont, ami inkább arc paskolás és elterülök mellette a motorháztetőn.
Ahogy pillázok, fél szemmel mozgást látok. Az egyik szerelő int vigyorogva és kilép a teremből.
- Mi a f..?
- Mi a baj drága? - kérdezi csukott szemmel a nő.
- Baszki itt van Andris, lebuktunk!
- Ah! Végig itt volt.
- Mi van? - kérdezem a csajt, aki kiterülve, valahogy még nagyobbnak, még szétfolytabbnak tűnik.
Tényleg ennyit hízott volna? Vagy csak nekem tért vissza ürítés után az éles látásom?
- Végig itt volt. Az elejétől látott mindent. Szemeztem vele, amikor szemből basztál. A haverod, nem? Majd beszéld meg vele! - mondja halál nyugodtan a nő, és szerintem az se érdekelné, ha holnap kirúgnák mert Andris felnyomna minket.

Miután fél órán át tüntettük el a nyomokat - most sem értem, hogy tudta a gecit a bőr ülésből kivakarni - hazaindultunk. 
- A következőre ne várass ennyit!
Csak ennyit mondtam, miután puszival váltunk el. Ezzel tudattam vele: "Én aztán nem hívlak. Ha kell a farkam, szólj!".
- Nem foglak!

Fészen írtam Andrisra.
- Beszélnünk kell!
- Ne parázz, minden rendben, nem láttam semmit. ;) Holnap tali!
Kicsit megnyugtatott, bár amúgy sem izgultam halálra magam. Jó srác. Rohadt kis kukkoló, de jó fej.

- Elmeséltem Krisztinek. Teljesen beindult! Egész éjjel kefélni akart!
Vihog Andris, mint a fakutya. De jó, meg se kell kérnem, hogy tartsa titokban. Már minek?
- Minden részletet el kellett mesélnem. Azt mondta legközelebb ő is ott akar lenni.
Hát ez komoly. Ebből mi lesz?