Karácsonyra kaptam. Most legutóbb. Kicsit gáz, hogy senkinek sem mondtam, hogy nem szeretem az ilyeneket, a kedves rokon vidáman adta, és valószínűleg nem volt őszinte a mosolyom, bár jobban szeretem az ötletes ajándékokat én is, mint egy üveg piát, most mégis arra számítottam. Azért nem tudtam értékelni, mert tudom, hogy ez az 5 darabos krómozott karikákból és hajlított furcsa alakzatokból álló, kétezer, Kínából. És nem vagyok már tíz éves. De ne legyek hálátlan, oké.

Még aznap este kipróbáltam. Egyre csak ránéztem, és olyan könnyű volt, hogy nem süllyedtem le a szintjére, bele se kezdtem. Kettőt egy-egy perc alatt, és egyet vagy 5 perc alatt találtam ki. Az utolsót egy negyedóra múlva tettem le "baszódj meg" felkiáltással. Felraktam a polcra, mert egy jópofa tartóban jól mutattak.

Most nemrég, meglátogatott egy hölgy. Nem fontos ki.
Ott balettozott a dolgaim előtt, a könyveket nézte végig, amik ugyanazok vagy két éve, szóval nem is értem. Nekem jól esett bámulni, ahogy a kis törékeny kezeivel végigsimít mindenen, mintha vak lenne. Lehet, hogy port kellett volna törölnöm!
Aztán kiszúrta ezeket.
- Ez de jó! Mindegyiket ki tudom rakni!
- Fogadjunk hogy nem!
Túl sokat nem képzelek magamról, de ebben tuti jobb vagyok.
- Bármiben, hogy simán! - nagyszájúskodott.
- Tudod mit? Addig duglak, amíg ki nem rakod mindet. Vagy hang vagy?
Muszáj volt már valahogy a szex irányába terelni a témát, végül is, azért jött fel.
- Akkor gyors menet lesz!
- Na fogd be, a szádra még szükséged lesz, ha elfárad a puncid.
- Ccha! - és már nyúlt is a vasakhoz.
Hoppá! Nehogy igaza legyen! Gyorsan felugrottam a fotelból, és húztam le a nadrágját (a picsáért van így felöltözve?), hülye gomb, hülye cipzár (minek ez egy női gatyára?)! Aztán a bugyi, sutty! Az már könnyen csúszott. A felsővel nem bíbelődtem, ráérek majd matatni, ha már benne leszek.
Óvatosan széjjelebb feszítettem a lábát, nem ellenkezett, kis terpeszt csinált, miközben forgatta a kezében az első párt. Ha jól látom, a leggyengébbel kezdte, még jó, hogy nehézség szerint van rendezve. 
Finoman masszírozni kezdtem hátulról a punciját, azt nagyon szereti, nem rontok ajtóstól a házba, a farkam még várhat, vagy egy percet.
- Hhhmmmm! - kicsit hátrább lépett, jól beletolatott a kezembe és előrehajolt kicsit, hogy jobban élvezhesse, a szemét már lecsukta, az a bizbasz a két kezében megmerevedve, már nem az a prioritás.
Na, akkor mégis könnyű dolgom lesz. Lassítani kezdtem, élvezkedtem, forgattam benne a kezem, a hüvelykujjammal a popsi lyukát ostromoltam. Jó sok levet eresztett a puncija, mint a káposzta, mikor savanyítani kezded, bőven kenhettem ide is, had csússzon be az ujjam. Ezt szereti. Összecsípem ott belül, a két (3-4?) ujjam között belülről morzsolom őt, egyszerre a hátsó járat és a hüvelye között. Élvezkedik, de vagy kezdi unni, vagy tényleg érdekli a játék. Mármint a kínai. Hopp, első kész. Veszi le a másodikat.

Hmm, azt se tudom mit csináljak vele. Annyi mindenhez volna kedvem. Kezdjük így.
A farkam már kemény, kibontom, közelebb lépek hozzá, kicsit térdből hajlítanom kell, mert alacsonyabb a nő, kezdetben csak megcsapkodom alulról a punciját, ő lép még nagyobb terpeszbe, közben a kezét nézem, megint lelassult. Mosolyogva dörzsölöm a makkom a csiklójához, sokszor és gyorsan. Ő csak hajol, ellentart, imádja. Tudom, ismerem.
Egyszer véletlen túlságosan hátrahúzom a farkam, és ahogy tolom vissza, juj! Becsúszott. Mindegy, ha már ott van, maradjon is. Tolom be. Még. Felnyársalom. Élvezi. Lassan húzom ki, ahogy kicuppan, tolom vissza.
KURVÁRA... ÉLVEZI!
Leáll a csaj, feje előre hajtva, kinyújtja a kezét, leteszi a karikákat.
- Feladod?
- Fel - alig hallhatóan sóhajtja csukott szemmel.
- Ó de kár, akkor abba kell hagynom. Úgy szólt az egyezség, addig duglak, míg ki nem rakod - némi csalódás van a hangomban.
Kihúzom belőle.
- Akkor elrakom - és húzom fel a gatyám, ami a földre volt dobva, de még nem léptem ki belőle. Pisztoly a tokba, húzom fel a cipzárt.
- TE MICSINÁLSZ?! - a fogai között kiáltja már rám nézve.
- Hát elrakom, meg ne fázzon.
- DUGJÁL MÁR MEG! - ezt tuti hallották a szomszédok. :)
- A szabály, az szabály. Fogadásban, szerelemben, nincsen csalás! - hoppá, ezt talán nem kellett volna.
Már dühösen közelít felém.
- Te, én kikaparom a szemed, basszál már meg, de úgy rendesen!
Épp sikerül elkapnom a kezeit, mielőtt beváltaná az ígéretét.
- Ha folytatod, akkor én is.
Tartom a kezeit a levegőben és vigyorgok rá.
- Hogy baszódj meg! - szól hozzám kedvesen.
- Csak utánad! - elengedem.
Megfordul, felveszi, amit letett és imitálni kezdi, mintha dolgozna rajta.
- Cicuka, szerintem húzz bele, mert ki sem szállok belőled reggelig, ha így folytatod!
- Hiszem, ha látom! - provokál a kis ribi.
Nem váratom. Vissza teszem neki, és jó gyorsan baszkodni kezdem. Rángatom a csípőjénél fogva, tudom, hogy pont erre vágyott, rázkódik a nő, nyögni kezd halkan, egy elnyújtott és szaggatott "Hm-hm-hm-hm-hm" hangot hallok, ez most nagyon jó neki. Én is kész vagyok. Gyorsan televerem. Tudom, a második menet előtt nem fog érdekelni, hogy újra tiszta legyen. Lihegve cuppanok ki belőle, ahogy hátrálok a fotelhez, majdnem elesek a farmeremben. Lehuppanok, lerúgom magamról, és lihegek. Ő remegve, hajol és a polcon támaszkodik, kezében a cuccal.
- Na gyere, az ágyon folytathatod!
- Ez is kész! - teszi le a másodikat. 

Leveszi a következőt, és félig csukott szemmel az ágyra hasal.
Mégis ügyes a csaj! Mármint ebben is.
Hasal, de nem jár a keze. Még pihen kicsit. Én is döglök még pár percig, azon gondolkozom, talán rá kéne menni. Szépen csúcsosodik a feneke. Már mindene csupa lé. Könnyű dolgom lenne, de a kedvenc lepedőm oda van. Ennyi cuccot sose mosok ki belőle.
- Ez könnyű! - és eldobja a görbe vasakat, egyik fele erre, másik arra repül.
Mi a picsa?
- Ha nincs több, akkor hazamegyek.
- Mész a lófaszt! - kontrázok szerelmesen.
Felállok, leveszem a legdurvábbat.
- Ez hosszú lesz! - baszom oda elé az ágyra, kicsit féltem is, nehogy a szemébe pattanjon.
- Az jó, a hosszút szeretem! - kurválkodik ez a kislány.
Esküszöm ettől állt fel újra.
- Igen? Akkor tessék!
Betolom neki tövig. Őszintén hangzott a meglepetése. Kenőanyag ide, vagy oda, összébb szűkült, szorítja rendesen a farkam, de nem érdekel. Sőt, jobb is így talán. Pumpálni kezdem. Lassan. Így tovább bírom.

Már nem számoltam hol jártunk, még biztosan nem végzett. Fáradtam, de a fogadásban állni kell a szavad!
Ő is ki volt. Láttam rajta, hogy akarja is, meg nem is. Már fájhatott neki itt-ott, de csak rátolta magát újra és újra a farkamra. 

EZ A CSAJ IMÁD BASZNI!

Csak hallgattunk, dugtunk, lihegtünk, pihentünk. Megint. Kiment pisilni, egyszer zuhanyozni, aztán bújt be a takaró alá. Na mondom, cuki kislány elfáradt, alvás. Már úgyse érzem a farkam, majd talán reggel. Erre felpattan, és leveszi azt a szart a polcról.
- Még nem végeztem! - és fekszik vissza mellém, tolja a fenekét a farkamhoz.
- Most ne így! - mondom neki, és átmászok a fejéhez.
A karjai a feje fölött kinyújtva a párnán, nézi a vasakat, ahogy tekergeti őket, közben a száját baszom. A térdem ki van, utálom ezt a rugós matracot. Persze mikor dugom, akkor szépen visszalendít.
Sokáig tart, kezdek lekonyulni. Kicuppantom, és lemászok a puncijához. Már tisztára mosva, így bátran nyalhatom. Orgazmusig nem jut, de bennem újra feltámad az erő. 
- Gyere, lovagolj! - fekszem hanyatt, és várom a jót.
- Várj!
Mint egy szar filmben, lassított felvételen látom, ahogy a kezei közül, a szoba két átellenes sarkába repülnek a csillogó fém kampók.
Még nem döntöttem el, hogy sajnáljam, vagy örüljek neki. Imádom ezt a csajt, ez nem vitás. Észreveszem, hogy vigyorgok.
Kimászik, hozza az újabbat.
- Az utolsó! - jelenti ki nyugodt hangon, és szépen, lassan ereszkedik a farkamra.
Először csak a végét járatja meg magában. Aztán szemben velem lovagolni kezd. Csak úgy komótosan. Kicsit fáj, ahogy dörzsöli a combom külsejét, valamivel lehorzsolhattam, de nem számít. Lovagol, a mellei lobognak, és próbálja mozdulatlanul tartani az utolsó adagot a kezében, ami megmutathatja felsőbbrendűségét, vagy csak azt, hogy a kúrás mellett a logikai fejtörőket is szereti.
Azért bízom benne, hogy ha meg is fejti, nem hagyja abba, amit elkezdett.

Gyönyörködöm benne, félig kómásan, résnyire nyitott szemekkel hol bámulom, hol az álomvilágba vezető utat vizslatom unottan. Aztán megáll. A testem mellett a jobb kezembe teszi a vasat. Majd a bal kezembe a másik felét. Megtámaszkodik a mellkasomon, és irgalmatlan vágtába kezd.
A csukott szemem előtt színek, formák ugrálnak, meghatározhatatlan alakzatokba veszek el, beszívott megfigyelőként hagyom, hogy a szemem (agyam) előtt forgó színkavalkád értelmezhetetlenül pumpáljon még-még még több élményt és emléket az agyamba. A félig puhult lőcs immár újra merev, várom az élményt, siettetném, de igyekszem megélni minden pillanatát, mert az odavezető út, az utolsó pillanatok a legjobbak, mielőtt jön, a mindent elsöprő

VÉGE.