Otthon.
Vacsi megvolt, film vagy könyv. Van egy megkezdett, fél éve bele se dugtam az orrom, lapozni, mint az állatok? Tudom mi lesz a válasz.
Kapcsolom be az agytörlőt, mikor kopognak.
Mostanában rendet tartok, bármikor feljöhet egy bula, kicsit bízok benne, hogy Katika az.
Kikukucskálok. Ő.
- Sziaaa! - puszi a számra - Gondoltam benézek!
Próbálom nem vigyorra húzni a számat, szerepben vagyok, de alig megy.
Becsukom az ajtót, mert tudom, az hermetikusan zár és kétszáz decibelig nem engedi át az emberi beszéd hangját. Naná. 50 éve biztos ezzel a céllal tettek minden előszobába ugyanolyat itt a másodikon.
- A faszért jöttél már megint, minek kell neked folyton itt lógnod, menjél haza anyádhoz!
Egyre hangosodva mondtam, egy színdarabban láttam és nagyon hatásosnak tűnt.
Hátat fordítottam neki, meg ne lássa a mosolyomat.
- Bazd meg Tomi énkomolyannemhiszlekel - és már rángatja az ajtót.
- NYISD KI EZT A SZART! Hagyjál! Tenemérted?
Alig engedi magát átölelni, le kell fognom a karját.
- Te bolond, csak viccelek, nagyon örülök neked! - és puszilom, ahol érem.
- Te akkora fasz vagy!
- Köszönöm!
Upsz, kaptam egy gyomrost. Nem akarok megsértődni, egy darabig kicsit lassabban veszem a levegőt.
De legalább nem tol el magától. Szorít már ő is.
- Utállak!
- Ugyan dehogy - súgom a fülébe.
- De! És meg ne próbáld mégegyszer!
- Nem fogom. Majd kitalálok mást, jó?
- Bazdmeg! - és öklöz újra.
Most számítottam rá, lefoghattam volna, de inkább befeszítettem a hasam. Így nem fájt. Annyira.
- Gyere Cicuka, beszélgessünk!
Még duzzog, de már a kabátját veszi le. A cipőjét lerúgja, az egyik a kaktuszomat löki le a helyéről.
- Khmm! - köszörülöm meg a torkom.
Többet is kibírt már szegény. Majd összeszedem.
- Jól vagy?
Tíz perc után teljesen elfelejtette hogy haragszik, és mikor el kellett szaladnom a mellékesbe, mire visszajöttem, a "virág" a helyén figyelt. Föld fellapátolva, a parkettán nincsenek nyomok. Mondjuk a másik irányba állt a tüskés fasz, de hát Katika se tudhat mindent.
Rájöttem, hogy érdekesen mesél. Mégse olyan bunkó, mint az anyja. Lehet, hogy aputól örökölt valami jót? Majd megkérdezem mit tud róla.
- Azt mondjuk nem tudom honnan nyomoztad ki, hogy hol lakom. Szerintem Julinak nem mondtam sosem - ez valahol a beszélgetésünk közepén volt.
Az ölemben feküdt felöltözve (!), én a haját simogattam, és eszem ágában se volt megdugni (!!), pedig tudtam, hogy jó vele, és finom teste van. Így volt jó.
- Ó, az nagyon bonyolult. Sok időd van? - mosolyog a lány.
- Rád? Bármennyi!
- Hát jó! Szóval úgy kezdődött - és felül, mellettem elhelyezkedik.
Óvatosan - lendületből - megfogom a nyakát, és finoman visszafektetem az előző helyére. Nyertél, nem akadt ki rajta, mosolygott, és fekve a kezem kezdte simogatni.
- Egyszer megláttalak a Virág utcánál - gőzöm sincs az hol van, de ő folytatja.
- Vagyis, azt hittem téged látlak. Messziről csak és valami magas lánnyal voltál. Mire odasétáltam "véletlen", ti már bent voltatok, gondolom. Aztán minden nap arra mentem melóból haza, pedig nekem az kerülő, csak annyira kiváncsi voltam, hogy te vagy-e, és nem sokkal volt a szülinapi ajándékom után tudod - és kacsint - és még nagyon tisztán emlékeztem minden mozdulatodra.
- Szóval jó volt neked?
- Kurvajó! - bólogat elgondolkozva.
- Tehát, ott sétálok minden nap - folytatja - és megint látlak, egy kocsiba ülsz be és elmész. Aztán egyszer megint. De sosem értem oda időben, hogy meg is szólítsalak. Utána egy hétig kerültük egymást, és már nagyon akartam találkozni veled, minden este úgy aludtam el, hogy elképzeltelek.
- Masztiztál is?
- Dehooogy! - és a kispárnával takarja a fejét.
Amúgy is inkább úgy hangzott: "De még hogy!"
- Szóval nem, értem. Tovább?
- Na! - levette a párnát, de még piros az arca - egyik hétfőn bátorságot gyűjtöttem és becsengettem.
- Hova? Zsúhoz? - azt hiszem ő lehetett abban az időben.
- Aha! De akkor még nem tudtam, hogy úgy hívják. Sőt, azt hittem, majd te nyitsz ajtót. Úgy izgultam, majdnem elájultam. Pláne mikor a lány nyitott ajtót nem te és én csak néztem befelé az ajtó mellett. Most mit mondjak? Tomit keresem, a bátyádat?
- Ő nem a húgom!
- Tudom, de mégse mondhattam volna, hogy a fiúval kefélnék, akivel te is.
- Mert ahhoz lett volna kedved? - adom az ártatlant.
- Szerinteeed?
Jaj. Ez nagyon Julis volt. Hát ez van, a vér nem válik vízzé.
- Oké, szóval nem mondtad neki.
- Nem. Igazából megijedtem. Mit mondjak? Mi van, ha kiderül, és ha rendőrt hív, és a francba miért nem te vagy itt, és a lábam is megrogyott. Ezt vette észre Zsú. Megijedt, és kérdezte "Jól vagy?". Mondtam, hogy nem, de olyan halkan, hogy én is megijedtem, mi bajom van. Komolyan már sötétedett el minden.
- Ja, Zsúval én is éreztem ilyet amikor keféltünk.
- Hülye! - és arcon csap.
Jaj de kis finom pici, könnyű keze van. Mintha egy kölyökmacska paskolt volna meg!
- Szóval behívott és leültetett a konyhába és vizet adott. Én meg csak azon gondolkoztam, hogy hú, Tomi is itt eszik reggelente.
- Igazából nem minden reggel..
- Az mindegy. Megkérdeztem elmehetek-e wc-re. Hallod, ugyanott ültem a wc-n, ahol te!
- Az komoly. Büszke lehetsz magadra.
- Áh, nem érted! Te nem szeretnél Lady Gaga wc-jén ülni?
- Hát nem. A wc-n kívül volt valami érdekes?
- Bementem a fürdőszobába, és láttalak ahogy állsz a kádban és a farkadat mosod. Mármint elképzeltem! Aztán kicsit hülyének tetettem magam, és körbesétáltam a szobát, Zsú, egy idő után nem is törődött velem, mosogatott, néha kérdezett, hogy erre laksz, meg iskolás vagy még? Miért jön ezzel mindenki? Szóval mindent végigsimogattam, amihez hozzáérhettél, nem voltam szerelmes beléd, vagy ilyesmi..
- Nem mi?
- Nem, csak olyan jó volt elképzelni. Mintha Lady Gaga lakásába engednének be. Te nem élveznéd?
- Nem. Te ennyire szereted?
- Utálom!
- Akkor remek hasonlat.
- Nem érted!
- Szóval végigtapiztál mindent, talán még Zsuzsikát is..
- Nem. Még nem. Aztán visszaültem a konyha asztalhoz és nem akartam elmenni. Olyan jó lett volna ott maradni és nézni, ahogy hazajössz, beszélgettek, tv-ztek..
- Dugunk..
- Igen, azt is. Aztán beszélgetni kezdtünk. Töltött nekem pezsgőt.
- Amit utálsz.
- Igen, de ez finom volt, és..
- Ez olyan volt, mintha az én nedűmet innád.
- Hát olyasmi - vigyorgott - de ez nem aranyeső, azt utálom!
Jaj kincsem, milyen élményeid lehettek neked. Szinte sajnállak!
- Persze, én is.
- Pezsgőztünk, nevettünk, ott nagyon meleg volt. Zsú meg még befűtött. Le is vettem a pulcsim, csak a cictartóm volt rajtam. Aztán ő is levette a felsőjét. Nem zavar? Mondtam hogy nem. De rajta nem volt melltartó!
- Előfordult.
- És olyan szép volt! Mondtam is neki. Te olyan szép vagy! Akkor nevetett, és azt mondta, nekem meg a kezem szép. Ültünk az asztalnál és simogatta a kezem. Közben töltötte nekem a pezsgőt. Én meg ittam. Francia volt hallod! Nem hagyom ott! Azt mondta, neki még mindig melege van, úgyhogy a szoknyát és a bugyit is levette. Odahúzott a bársony kanapéhoz, és megkérdezte nekem nincs-e melegem. Mondtam hogy de igen, kicsit. Akkor el kezdett vetkőztetni.
- És te hagytad?
- Hülye vagy? Tomi nőjével fogok szexelni, az olyan, mintha Tomival csinálnám!
- Te bolond vagy! - nevetek rá.
- Lehet. Szóval annyira nedves volt már a bugyim, hogy mikor lehúzta, egy hosszú nyúlós micsoda ragadt rajta. Akkor hanyatt döntött és megkérdezte, hogy akarom-e. Mondtam, hogy igen, nagyon. Akkor úgy kinyalt! Hallod? Mint még soha senki!
- Kivéve engem.
- Nem! Nálad is jobb volt!
Nabazmeg!
- Hát persze!
- Komolyan Tomi! Jobb volt!
- Komolyan? Tomi jobb volt? - viccelődök.
- Nem. Zsuzsa volt jobb - nem érti a viccet.
- Oké - nyugszom bele, kicsit kezd kínos lenni.
- Olyan érzéki volt és..
Itt perceken át áradozott. Azt se tudtam, hogy ismeri az érzéki szót. Annyira jó volt, kedves, figyelmes, meg egy csomó ilyen jelző, lehet, hogy az interneten találta ezeket.
- Aham, tehát jó volt.
- Nagyon!
- Ennyi?
- Nem! Meg is dugott!
- Úgy emlékszem nem volt neki farka, akkor mégis mivel?
- Volt neki egy csomó dildója. Az egyiket fel tudta kötni a derekára. Befelé is ment egy műfasz, meg kifelé is. A kintit kaptam én. És annyira megbaszott! Belesajog a puncim, ha rágondolok.
Akkor Zsuzskáé volt a cucc. Megesküdtem volna, hogy a másik, a piás lányé. Hogy is hívták?
- Érted?
Hoppá, hol is tartunk? Nem figyeltem mit mond.
- Aha!
- Nagyon jó volt kefélni vele. Azt mondta, én voltam neki az első nő!
- Komolyan?
- Ezt mondta!
- Hát édesem, bocsi, ez most rosszul fog esni, de az egyik barátnőmet dugta egy hónappal korábban Frankfurtban.
- Honnan tudod?
- Ott feküdtem mellettük.
- Komoly?
- Aha! És gondolod, ha te vagy az első, tart otthon felcsatolható műfaszt? Hátha jó lesz majd valakihez?
- A kis hazudós picsa! Minden esetre jó volt.
Azt elhiszem. Nekem is jó volt vele. De inkább nem mondom.
De ez megmagyarázza miért kattant rá annyira a másik lányra a 3-asban. Ő talán kicsit mindig is leszbi volt. Vagy lesz nélkül, bár így az időrendiségben elveszve, mondhatjuk, hogy két kapura játszott, mindig is. Majd kikérdezem Ilit. Egyszer. Ha még találkozunk. Vagy Klárit? Franc se tudja, ki kerül előbb a lándzsám hegyére. Folytatja.
- Utána nem is kerestelek egy darabig. De egyszer megint arra mentem és akkor gyalog mentél el Zsútól. Akkor követtelek. Te meg észre se vettél. A buszon hárman voltunk, de ott se láttál!
Cicuka! Vagy azért nem ismertelek fel, mert tucat arcod van. Tucat, de azért cuki - persze nem mondtam neki.
- Hazáig követtelek és láttam, milyen számot ír ki a kaputelefon. Akkor hazamentem. De másnap feljöttem és adtam egy puszit. Emlékszel?
- Persze! Annak nagyon örültem!
Tényleg így volt. De annyira lefárasztott ez a történet - és talán kicsit izgató is volt - hogy én is simogatni kezdtem ezt a kislányt. Gondoltam inkább megdugom, nehogy véletlenül folytassa. Még a végén kiderül, hogy mindenben jobb Zsú.
Akkor miért is nem vele kefél most pontosan?
Ezen gondolkoztam, mikor már tövig merültem benne és az "annyira megbaszott, hogy még most is sajog a puncim"-ra gondoltam. Annyira? Akkor most figyelj!
Meggyötörtem kicsit szegényt, de nekem úgy tűnt nem bánta. Persze nem tudom, holnap fog-e tudni ülni. Biciklin biztos nem, az tuti.
De legalább felhúztam. Ha úgy vesszük kétszer is egy nap.
