Albi neje megkérdezte az embert, mielőtt hozzám indult bulikázni.
- Nem lehet, hogy Tomi buzi?
- Hát ő pont annyira az, mint én! - vigyorgott a férj.
- Hallod? Ha kell bebizonyítom neki, privátban, vagy hármasban, de ne csak a szája legyen nagy! - ezt már én mondtam, mikor ketten voltunk, és fogyott a bor, meg a vodka.
- Hanem az ánusza is?
Ezen jót röhögtünk, mikor már kicsit sem voltunk józanok Albival.
Azt hiszem 10 éve találkoztam utoljára a nővel, és Albi lefestette neki, hogy úgy élek mint Marci hevesen, vagy mint hal a szatyorban vízben, halomra dugom a nőket, ilyenek. Ennek fele sem igaz persze, de ez a nőnek nagyon nem jött be, és azóta utál. 
Hát, ha ezzel tudom visszaszerezni a szeretetét, én benne vagyok.

- Mit csinálsz jövő héten? Utószilvesztert tartanánk. Úgyis facér vagy! - és kacsint rám.
- Mármint mihez képest? És, nem késő egy kicsit? Fél évvel később?
- Télen betegek voltak a gyerekek, és mindig terveztük, hogy majd tartunk egy privát bulit csak ketten, idáig csúszott. Na ráérsz?
- Ki kérdezi? Ha te, akkor nem érek rá, ha a nejed, akkor, pont semmi dolgom.
- Akkor nálunk leszel. Az asszony kiváncsi rá, beváltod-e, amit ígértél!
Hű, valaki nagyon éhes lehet, pedig állítólag apu hetente megtöcsköli. Mindegy. Engem is érdekel már egy ideje.
Kati is azt duruzsolja a fülembe: "Menjél, próbáld ki!". Aranyos kis lány ez, nem kérdés.

- Helló! - éneklem boldogan.
- Szia - visszafogott válasz. 
Kézfogás.
- Ági a konyhában van. 
Feszültséget érzek a levegőben.
- Baj van? Elmenjek?
Igyekszem nem poénkodni a kétértelműséggel, Albinak sincs kedve hozzá.
- Dehogy! Csak a szokásos.
Kabát levesz. Bor átad. Semmi különleges, csak az elvárt átlagos.
- Köszönök! - suttogom neki.
- Ahogy gondolod.
Na remek. Jól indul. Menjek haza?
- Szia! Mit sürögsz-forogsz? Azta! Te rengeteget készültél!
- Szia - nem túl lelkes válasz.
- Nézd, hoztam neked ilyet. Remélem szereted!
- Köszi - de meg se nézi mi az.
Pedig Albi megesküdött, hogy szereti a nő a marcipánt.
Egy marha drága, eredeti marcipános német bonbont hoztam neki. Volt vagy négyezer.
Egy köszinél azért többet ér!
- Segítsek? Szívesen csinálok salátát, vagy mosogatok.
- Nem kell köszi, kész vagyok. Menjetek be, igyatok!
Nabazmeg. Jó kis buli lesz! 
- Figyelj csak! Ha akarod elmehetek. Nem muszáj együtt töltenünk a szilvesztert. Magatokra hagylak titeket és boldog új évet! Na? Így jó lesz?
Hülye vagyok én? Dehogy mondok ilyet! Mi van, ha pont ezt akarja. Inkább puhítom, megpróbálok beszélgetni majd, lemegyek kutyába, aztán ha nem megy, lelépek éjfél előtt.
- Na mi van? - kérdi suttogva a férj.
- Semmi, de ez így nem jó! Mi történt?
- Áh, hülye picsa!
- Ez nem elég. Mondd el mi volt!
- Megbeszéltük, hogy jössz, egész nap készültünk, mindig nevetett, mikor felemlegettelek, aztán mikor becsöngettél, azt kérdezte "De ugye nem hívtad meg tényleg?".
- Ó ez de jó! Akkor azért volt két tányér és két villa csak az asztalon?
- De hát én mondtam neki, hogy mit szólna, ha te is jönnél! Még a szendvicset is mondtam. Arra is bólogatott!
- Ó te hülye! Csak ki akarta ugratni a nyulat a bokorból! Kamuzott! Megjátszotta, hogy belement, mert nem gondolta komolyan, hogy tényleg elhívsz! Baszki! Te nem is mered a saját feleséged?
Magamba dühöngök kicsit, és próbálok megoldást találni.
-Tudod mit csinálunk? Most kimész, becsukod a konyha ajtót, és azt mondod neki, hogy a hármast csak kitaláltad, és csak két órát maradnék, mert mennem kell egy másik buliba. Rendben?
- Áh, nem hiszem, hogy..
- Menj már, ne hozd ennél is kínosabb helyzetbe. Ajtó becsuk, és suttogj, meg ne halljam, vili?
De ezt már én is suttogtam.
- Tűnj már! - még taszigálnom is kellett, hogy meginduljon.
Nagy nehezen kiballagott, és magára húzta az ajtót.
Én kipakoltam, a motyót, amit hoztam. Vodka, cukor szirup, gyümölcslevek, meg egy-két baromság, ami koktélokhoz kell. Most magoltam be a jutubról pár receptet. Sex on the beach, Orgazmus koktél, Blow job, csupa erotikus nevű hülyeség. Mert ugye dugni készültem. De úgy néz ki változtatnom kell.
Albi jó pár perc múlva jött vissza. Kivételesen ügyes volt és nem veszett össze az asszonnyal.
A koktélok kitöltve, mindegyikből 2-2. 
- Ági?
- Mindjárt jön.
Albi elfordítja  a fejét. Na, akkor még nem szent a béke.
- Ó, a ház asszonya! - udvarlással kezdek, persze.
- Ágika, gyere, te választasz először.
- Én nem kérek!
- Ó, dehogy nem! Csak kóstold meg! Nézd, ez narancsos, áfonyás, az a neve Vidámság, szerintem neked ez fog tetszeni, ez kókuszos mandulás - kicsit marcipánra emlékeztető íz - Boldogság, ez pedig a "Kéz nélkül". Ebben Baileys van.
Annyira kínos volt, hogy próbáltam kamu neveket kitalálni, a kéz nélkül, még így is majdnem erotikusan hangzott, de akár a Boldogságot is félre érthette.
- Kókuszos!
Kerülőút, remek. Az is valami. Miután mindenki választott, jött a szokásos.
- Egészség!
- Boldog új évet!
- BUÉK!
Én persze kéz nélkül ittam a Blow job-ot, mert azt úgy kell, és ha már úgyis buzinak gondolt...
- Hmm, ez de finom! Mi volt ez?
Naná, hogy Albi. Anyu még nem oldódott annyira, de láttam rajta, hogy ízlett neki.
- Sze.. ő.., mi is.
- Vidámság - jelenti ki unottan Ági.
- Igen, valaki emlékszik rá! Ez jó! - nyalok be Ágikának, sajnos még nem úgy, ahogy készültem.
Leteszi a poharat, és megy vissza a konyhába.
- Ne már Ágika! Ami marad, az harag! - mindig is utáltam az ilyen dumát. Ha ezzel akartak leitatni, általában pár perc múlva leléptem a buliból. De most nagyon kellett valami megoldás.
- Nem kérek többet - jelenti ki hidegen, majd csukja magára az ajtót.
- Ne gyere be utánunk! - szólok Albinak és viszem be Ági italát és a magamét.
Leülök a konyha asztalhoz. Látszik, hogy semmi dolga. A csont száraz edényeket törölgeti és teszi fel a szekrénybe.
- Ágika, ne csináld már! Beszélgessünk. Elmondanád miért utálsz? Tudod mit? Elsorolod öt percben, miért utálsz ennyire, én ígérem nem szólalok meg, utána öt percben próbálom megvédeni magam, és utána eldöntheted, hogyan legyen tovább. Oké?
- És nem szólsz közbe, nem védekezel, hogy Albi rosszul mondta, és nem is úgy volt, tudom, hogy minden pasi ezt mondja, de engem már nem lehet hülyére venni, nem most jöttem le a falvédőről..
Mikor idáig jutott, hátrafordult, rám nézett, talán azt hitte, már ott sem vagyok.
Ekkor én a szemébe néztem, mintegy cipzárt húzva a számra, mutattam, hogy kussolok, a telefonomat jól láthatóan felvettem, leolvastam róla, hány óra van és bólintottam neki.
Fél óra múlva jártunk ott, hogy ő utálja ezt a házasságot, és ki akar lépni, de nem tud. Bezárva érzi magát. "Én nem ilyen lovat akartam!". Biztos nem szó szerint értette. Aztán elővett két feles poharat, és Jagert töltött mindkettőnknek. Utána még egyszer.
- Szeret téged, de! Csak hülye! Elmésélt pár dolgot. Én mindig azt mondtam neki, hogy tökéletes házasságotok van! - ezt ismételtem. 
Egy részét el is hittem, másik részét, csak megnyugtatásként mondtam, nem akartam én hazudni! Hogy melyik-melyik volt, az már az alkohol ködébe vész.
Amúgy okos ez a nő, egészen intelligensen tud érvelni, legalábbis két Jager után úgy gondoltam. Értelmes kifejezéseket használ, művelt és csak itt-ott bukkan fel valami butaság, mint másnál is. Én például magfizikában vagyok gyenge. Bár tudom, hogy a magból növény lesz, abból meg gyümölcs, aztán megint mag. Ez az élet körforgása, nem?
Közben halljuk már jó ideje, hogy apu dobol. Sok-sok éve, egy bandában játszott. Azóta, csak visszasírja a régi időket (a régi nőit is), és ha elege van, elkezdi püfölni a csendes, digitális, vagy mit tudom én milyen dobot. Elektromos, fülhallgatón olyan hangot hall, amit akar, mi meg csak tompa, nem túl hangos puffanásokat. A szomszédokat sem zavarja.
- Menjünk be! Játszunk! Hoztam társast!
- Van még koktél? - kérdezi Ági, bár kétlem, hogy a Jagerek után, még kéne neki.
- Orgazmus? Persze! - elfelejtem kamuzni az új nevét, de nem is érdekel.
- Orgazmus? Ez a neve? Azt szeretem! - mosolyog a nő.
Na végre bazmeg! Mióta vagyok itt? Egy órája? 

Kirángatom Aput - még mentenie kell - aztán ráparancsolok, hogy húzzon bele, mert lemaradásban van. 
Én most egy darabig, csak gyümölcslevet akarok. Esetleg éjfélkor pezsgő.
Előkerülnek a gyerek fényképek, a gyerekkori képek, nosztalgia ezerrel, "Te tényleg együtt jártál a...?", ilyenek. Mindegy ki, kivel, csak legyen valami közös. Bármi kapocs, ami összeköt minket, pláne engem és anyut, bár már nem utál.
Mikor kimegy pisilni, ráparancsolok Albira.
- Tedd be a kedvenc zenéjét, amit szeret, az se baj, ha táncolni lehet rá! És most már ne én legyek a hopp mester, te vagy itthon!
- Oké!
Ufótól a Nyár van. Annyira remek!
Erre hogy lehet táncolni? Tuti sehogy. Próbálom felkérni Ágit. Nem megy. A szám végére tudom rábeszélni. Újra indítjuk. A lötyögés végén hárman együtt ordítjuk a szöveget. Ahogy Albinak mutatom a szám közben, hogy jöjjön anyu mögé, és fogjuk közre, azt hiszi, a mutogatás egy tánc mozdulat és utánozni kezd. A szám végéig így csápol. Ez hülye!
- Emlékszel hogy táncoltunk Annával egyszer R-GO-ra?
- Persze, az király...
Akkor mutatok neki a feleségére. "Csináljuk így most is te idióta!". Persze nem mondom, csak utalok rá.
Leesik neki. Innentől így ordítunk, mindenki imád minket a lakótelepen.
Aztán később elrángatom, hogy igyon.
- Csókold meg és tegyél be egy lassú számot!
- Mi? - kérdezi, de már a feleségéhez tartok.
- Orgazmus? Érdekel? - nyújtom át neki vigyorogva.
- Orgazmus? Mindig! - kiáltja és kacagni kezd!
Na megjöttünk!
A lassú számra beindulnak. Ők csókolóznak én csak tapogatom a nőt. Nagyon kell vigyáznom, mit mikor érintek meg. Apu belelendül és simogat és kalimpál összevissza, lassan nem marad hely nekem a nőn. Egyszer csak hozzám fordul Ági, és lesmárol. Jó hosszan csinálja.
- Ez az, buli van! - kiáltja apu, és egy újabb adagért megy a poharával.
Amit ér az asztalon, össze burogat szinte mindenből a poharába. Ránézésre, háromnegyede pia lehet.
A trutyi koktélt nagy kortyokkal tolni kezdi befelé. Ja, bocsi, általában nyitott szemmel csókolózom. Te nem?
Ekkor szól Ágika.
- Nem lenne baj, ha csak Albival szexelnék?
- Óh ne már! Pedig úgy készültem rá! Még epres kotont is hoztam!
- Majd máskor, jó? - ígérgeti, nem túl hihetően.
- Na jó, de ügyesek legyetek!
- Oké!
Búcsúzóul még ledugja a nyelvét a torkomon és érzékien megharapja az ajkam.
Mi baja van ezzel a nővel Albinak?
- Az orrom előtt esnek egymásnak. Albitól elveszem a maradék trutyit, hogy ne a szőnyegen végezze.
Majd egy méterre tőlük végignézve ahogy vetkőztetik egymást, kortyolni kezdek. Az íze is olyan, nem csak a színe.
Eléggé ittas vagyok, hogy a minimális jó modor is eltűnjön belőlem, szóval nagy totálban végignézem, ahogy egymásnak esnek, már meztelenül. 
Amikor hason fekszik Ági az ülőgarnitúrán és Albi hátulról dugja, a nő mélyen a szemembe néz, és remegő hangon megkérdezi tőlem.
- Te-e-tszi-ik?
- Nagyon! - válaszolom neki.
- Hmm. Add.. a.. számba!
Tuti nem a piára gondolt, nem várom meg, hogy még egyszer mondja.