Egyik sehova sem vezető incselkedésünk kezdődött így. Csak jól éreztük magunkat.

- Majd, ha a férjem leszel!
- Há! Arra nem sok esély van! Meg Juli nem tudom mit szólna hozzá.
- Tegnap megkérdezte kivel járok és elmondtam neki.
- Hülyéskedsz.
- Nem. De elrontottam, mert Petit mondtam Tomi helyett. Így hívták a mercis pasiját, aki mindig meztelen volt otthon. Előtte anyával is róla beszéltünk, neked is róla meséltem, mikor itt voltam, szóval az ő neve csúszott ki a számon. Aztán már nem javítottam.
- Mit mondott?
- "Az a kis szemét!". Ezek után inkább nem akartam, hogy megtudja, veled járok.
- Járunk? Nem csak dugunk?
- Jaj, te, csacsi! - és pajkosan az arcomra csapott.
Ez tényleg azt hiszi, hogy viccből kérdeztem.
- Szerintem a járás többről szól.
- Majd több is lesz. Ez még az a rész, amikor ismerkedünk, játszunk, szexelünk csak.
- Ez a kedvenc részem! - vigyorogva mondtam neki, had higgye, hogy nem igaz.
- Akkor lehet, hogy neki kéne állni!
- Az ismerkedésnek, vagy a..?
- A szexnek, te fatökű!
- Héj, így még nem hívtál! És nem is tudom, szabad-e neked.
- Miért? Akinek ilyen kemény fasza van, mint a szőlő karó? Annál ez csak ténymegállapítás!
- Karó mi? Na akkor gyere, megkarózlak, te kis kurva!
- Jaj de félek! De ugye nem fog fájni!? - kérdezi mosolyogva.
- Úgy emlékszem, nem szoktad bánni, ha egy kicsit fáj! - vigyorgok rá.
- Hmm, lehet. Síkosító van itthon?

Tetszik ez a kislány. Még ha hülyeségeket is beszél néha.
Néha már majdnem azt gondolom, lehetne a csajom. Hülyeség, mi?

És mi lenne az anyósommal? Azt is dugnom kéne? Pfuj, de jó vagyis rossz lenne nekem. Már nem is tudom akarnám-e. Mármint, nem tudom, hogy nemet kéne mondanom-e rá. Ha úgy lesz, meghagyom Katinak a döntést.