- Zsuzsa még mindig olyan jó csaj, igaz? 

Ezt Kati mondta. Nem, ez nem beugratós kérdés. Neki tényleg bejön. Ugye voltak is már együtt, talán ő volt neki az első nő, dehogy Létrára komolyan azt mondja jó csaj? Hát nem tom. Ízlés dolga. Igen, tudom, volt mikor én is nagyon szerettem komáltam.

Nem is itt kezdem, hanem Klárival.
Ezer éve nem beszéltünk. Pláne nem taliztunk. Egyedül voltam otthon és hívott. Én meg rutinból nyomtam a zöldre.
Későn vettem észre. Mi a picsának vettem fel? És akkor beleszólt. Egy szót. Jó kettőt. Tök mindegy mit. "Papír nehezék", "Béke galamb",  vagy "görög joghurt", vagy "szervusz Tomika!". Mindegy mi. Kész vagyok még mindig a hangjától. Mikor fog ez elmúlni? Utálom, hogy ez van. Nem vagyok szerelmes, de a hangja! Bazmeg!

Beszélgettünk, locsogtunk a semmiről, jól éreztük magunkat, mintha tegnap találkoztunk volna. Aztán a szex is szóba került. Naná, a kedvenc témánk.
- Felmegyek valamikor hozzád - jelenti ki, mint régen.
- Az nem lesz jó, van valakim.
- Az igen! Annyira komoly?
Igyekeztem nem megsértődni. Mert én csak röpke kúrásokra vagyok jó? Együtt élni velem nem lehet, mi?
- Azt még nem tudom, de jól elvagyunk.
- Nem baj! Csináljuk vele! Volna kedve hozzá?
Egy csomó kérdésem lett volna hirtelen, de csak hallgattam.
- Halló, ott vagy még? - kérdezi Klári.
- Persze, itt. Azt számolom, mikor lenne jó.
Fenét azt.
Azon agyaltam, akarom-e ezt. Ugyanúgy járok vele, mint Zsuval? Elvesztem Katit, Klári meg majd bio vibrátornak használ, mint mindig? Amúgy meg egy próbát Klárival kár lenne kihagyni, annyira jó vele. Mindig.
De mit szól az a kis lány? Mármint a másik. Kati így is kezd nagyon ragaszkodni. Bár pótszilveszterezni meg ő küldött. Mondjuk azóta se volt hasonló eset. Franc se érti a nőket.
De azt egyre inkább éreztem, hogy ezt nem szabad kihagyni!

Másnap reggel pont ezen agyaltam, Kati reggelit csinált, imádja elém tenni a kaját, de komolyan.
Beszélgettünk, vagyis ő beszélt én máson gondolkoztam és megkérdezte.

- Zsuzsa még mindig olyan jó csaj, igaz?
Hogy mi? Erősen gondolkozni kezdtem. Miket mondott előtte? Ez csapda? Féltékeny. Vagy nekem kéne az lennem? Franc se érti a nőket.
- Hogy érted?
- Te nem így látod?
Utálok játszmázni.
- Katika, gőzöm sincs mi a jó válasz erre. Miért kérded?
- Hát, csak arra gondoltam.. - és elhallgat, sütni kezdi a tojást.
- Mondd már!
- Szóval, ha te is akarod, összehozhatnánk egy hármast vele. Biztos belemenne.
Ó szegényke, rám se mer nézni. Belezúgott Zsúba?
- Szeretnéd Cicuka? - kérdezem csendben.
- Hát.. nem volna rossz - még mindig nem néz rám.
Szóval nagyon is akarja.
- Egy feltétellel!
- Igen? - fordul meg és figyelni kezd nagyon, a fakanál még a kezében.
- De akkor Klárival is. Persze csak, ha akarod - veszem csendesebbre a végét.
- Azzal a Klárival?
Meséltem róla, nagyjából tudja mi van.
- Igen, ő vele.
- Rendben! - és a nyakamba ugrik.
Puszilgatni kezd és örül.
- Ez nagyon jó lesz! Mindegyik, majd meglátod! - és szalad vissza a serpenyőhöz.

Hát nagyon remélem. Nem is tudom, örüljek-e ennek a fene nagy lelkesedésnek. Asszem lazábbra kell vennem a dolgot. Fejben. De szerintem is jó lesz. Bár Zsúval nem tom, hogy leszek. Lehet, átengedem neki Katkát, ők csak mókázzanak, én meg majd, ami lukat találok, betömöm. Romantikusan.