- Na gyere már! - sürgetem Katit.
- Na de a tortát nem esszük meg?
Most fújta el a gyertyákat ez a kislány, és most a torta vágás következne, mint eddigi életében mindig.
- Az ráér, gyere, mert pont idő van, most kezdődik!
Mondtam neki, hogy sietni kell, pont most kezdődik a kedvenc filmje a tv-ben. 
- Melyik? - értetlenkedik.
- Hát ez, gyere már, nézd!
Végre odaül mellém. A videó bekészítve. Indítom. Az első képkockákon Klárival fekszem az ágyban.
- Ez mi? - és görbül a szája.
- Hogy-hogy mi? Te akartad végignézni, elintéztem neked!
- Felvetted? - már vigyorog.
- Boldog szülinapot Cicuka! - súgom a tarkójának, mert megölelt.
- Köszi! Hoznál be mogyorót? - és bámulja a tv-t.
Jöhetnék azzal, hogy a mogyoróm mindig itt van, de ő úgysem arra vágyik és kíváncsi vagyok a reakcióra.
Inkább kiszaladok a konyhába, és hozom be a rágcsát.
Ahogy belépek, a könnyét törölgeti.
- Mi a baj? - bújok oda hozzá.
- Semmi.
- Rossz ötlet volt? Félre értettelek? Azt hittem örülsz neki. Bocsi, akkor kapcsoljuk ki!
- Nem-nem! Örülök is. Aranyos vagy! - és szipog.
- De akkor?
- Semmi, csak elérzékenyültem.
Mi a fsztól? Ennyire szerelmesnek tűnünk Klárival? Nem lehetek ennyire hülye! Vagy hat órán át vágtam, mire a három órás beszélgetősszeretlektevagyazigazi és tizennyolc perces unalmas szopást és a fejem a takaró alatt semmi sem látszik nyalást és rengeteg kefe részt átnéztem és egy ötven perces tömör gyönyört hoztam össze.
Mi lehet a baj?
- Csak nem hittem volna, hogy megteszed. Nekem. És hogy rá tudod venni - még egy szipogás.
- Sőt, boldog szülinapot is kívánt!
- Na persze!
- De komolyan! - nézek a szemébe, hogy lássa, nem kamuzok.
Gyanakodva néz, de végül elhiszi és elmosolyodik, majd a tv-hez fordul vissza.
Persze azt nem idéztem, szó szerint hogy nevezte.

Amíg nézzük, nagyon bújik. Fogja a kezem, izgul, fészkelődik.
Baszki, ez egy pornó, nem horror! Mégis csak rosszul érinti?
Aztán felpattan, ledobálja a ruháit és lehasal, úgy nézi.
- Dugjál közben! - "kér" ellentmondást nem tűrő hangon.
Követem a példáját - már a vetkőzésben - és komótosan "csinálni" kezdem.
- Gyorsabban! - diktál nekem.
Aztán rájövök mit akar. Azt, ami a képernyőn van. Pont azt, ugyanúgy. Édes kislány!
Igyekszik lemásolni minden mozdulatot. Először szórakoztat, majd sajnálni kezdem. Mintha Klári tananyag, vagy tanító lenne, és a kisdiák meg akar felelni, leutánoz minden mozdulatot, még azt is, ha a pedagógus csak leejti a krétát. Butuska nem tudja, hogy az nem a tananyag része. Kati, még a haját is úgy dobálja, mint Klári. Sajnálom őt, és szégyellem magam. 
Vajon kinek akar megfelelni? Magának, Klárinak, vagy nekem?
Hol van az a kreatív kislány, aki mindig kitalált valami vicces kis butaságot szex közben? Most egy másoló robotot látok, aki sokszor nem is érti melyik póz, vagy mozdulat mire szolgál.
Lassan sírni tudnék.
De nem ronthatom el az ajándékát. Csak reménykedem, hogy ő élvezi, a hangok és a mimikája erről tanúskodik, bár nagyon remélem, hogy ez nem csak másolat. Nagyon bízom benne.
Majdnem ötven percig tartott ez a kellemetlen másolat kefe. A végén eltértem a forgatókönyvtől és belehúztam. Mielőtt elmentem volna, a nyelvemmel juttattam a csúcsra, majd befejeztem, amit elkezdtem. Ekkor már nem érdekelte, hogy hol tart a film. Pedig valahol ott végeztünk, ahol a filmen Klári és Tomi beszélgetnek, és Klári megkérdezi: "Katka van ilyen jó?".
- Nincs és soha nem is lesz! - mondom őszintén.
Persze a hangsávot töröltem és ez nem hallatszik. Nem hinném, hogy tud szájról olvasni Katka és már csukva a szeme, úgy élvez.
Mivel nincs hang, így megúsztam, hogy hallja, ahogy Klári kiáltva nyög, vagy a sok bassz-bassz-BASSZ-t ismétli, meg az "annyira jó vagy!"-okat. És az én szerelmes udvarlásaim is valahogy lemaradtak és eltűntek a vágószoba homályában örökre.

Elaludt Kati, bár sosem szokott ilyenkor.
Én meg gondolkozom, de mivel most sem tudom megfejteni mi a fasz is történt, megint, hagyom. Próbálom összeszedni fejben, hogy is fogom ezt holnap megírni.

Hát így.