Brain storming, agyalás, mi volt az a cím, amit ide akartam? Elme háború? Nem. Elme gyakorlat.., agytorna? Francba, nem emlékszem.

Blog formát öltött az írásom, és a majdnem mindennapi agyalásom belekerül. Bocsi.

Kitaláltam, hogy nézne ki ez az őszinteség dolog. Nem szép. És bár korábban azon gondolkoztam, hogy dobjam ki, most nem kockáztatnám, hogy elveszítem. Ez is azt bizonyítja, akihez ragaszkodunk, és akivel jó, akivel szeretünk együtt lenni (jól látod, kerülgetem a lényeget), azt csaljuk meg. Ez van. Ha valakit utálsz, ha valakivel nem jó, azt kirúgod.
És de, néha az őszinteség fájdalmat okoz, és nem az a jó megoldás.
Tudom, azt hiszed, csak mentegetőzöm. 
A legjobb lenne, ha meg tudnánk beszélni. Hidegen, ridegen érzelem mentesen.
- Figyi, holnap mással fogok dugni. Jó fej vagyok, nem csallak meg. Szólok előre. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor kirúgsz, ha igen, akkor sem megcsalás, mert beleegyezel, az inkább elhajlási engedély. A te döntésed.

Szépen összefoglaltam azt a kábé félórás beszélgetésem, amit Ramival folytattam, fejben. Sajnos 99%-ban a válasza, és a nők (pasik) válasza is ugyanaz: kopás van!
És harag, és hiszti, és sértődés. És azt a jó dolgot felrúgja, ami van. Pedig egyértelmű, ha minden tökéletes lenne, akkor nem kéne más. Ez nem vádaskodás, ez tény. Mi van, ha nekem a szőkék jönnek be, de a nőm, bár barna, de amúgy mindenben jó. Azért ha szembe jön egy szőke, szívesen rámászok. Vagy egy félvér? Ki tudna nemet mondani rá? Egy jó kis tejes kávé! Hmm..
Sarkítás, de valami ilyen van.

Francba! Tudom, hogy kirúgna. Inkább nem szólok neki. Így persze van a bűntudat, és ..., minden ami vele jár, tudod.

Kirúgassam magam, vagy ne?

Hogy aztán megint hetekig sajnáljam magam, hogy jáj, nem kellek senkinek, vagyis, olyannak nem, aki nekem bejön....

Miért nem egyszerűbb?

Gondolatkísérlet! Ez az! Ezt a címet akartam!