Egy hét (persze te nem egy hét múlva olvasod ezt) távlatából nehéz visszaemlékezni, mi is történt és hogyan, vagy mit éreztem, de tény, hogy történtek érdekes dolgok. Leginkább a fejemben.
Nem, most nem az jön, hogy hogyan dugtam meg Klárit a tizedik emeleten a korláton áthajolva, miközben azt ordította "BASSZ-BASSZ-BASSZ!".
Nem történt ilyen. Azért indító képnek jó volt, nem? :)

Nagyon vártam rá. A kocsiban ülve rejtvényt fejtettem, és ananász levet kortyolgattam. Igen, van az a legenda, hogy orális szex esetén az ananásztól édesebb a produktum, úgyhogy direkt készültem. Bár még nem kaptam ilyen visszaigazolást egy hölgytől sem, de minek kockáztatni?

Szóval leszedtem a vonatról.
Pont úgy néz ki, mint amikor megismerkedtünk. Egy percet sem öregedett. Gyönyörű, vékony, csodálatos szemekkel. A szép új rucija, csak még karcsúbbá teszi.
Szégyenlősködünk? Fenét! A két marha rögtön egymás nyakába borul és csak ölelem, csókolom mosolyogva. Úgy néztünk ki, mint két tizenéves.
Fogom a kufferját (nem azt!), irány a kocsi. Ott igazi, hosszú ölelés.
- Hogy a jó francba csinálod?
- Mit? - kérdezi mosolyogva.
- Baszki, fiatalabb vagy, mint legutóbb! És a hajad! Gyönyörű vagy!
- Te meg hülye! - mosolyog a nő.

Mindig elfelejtem, hogy vele nem a "rohanjunk a szállásra dugni" jön ilyenkor, hanem a "nézzük meg a várost". 
Régen utáltam, de így motiválva vagyok, ha ezt le tudjuk, addig enged a feszkó is, és könnyebben megy majd minden. Amúgy nélküle sosem néznék körül egy városban sem. Vele új dolgokat ismerek meg, épületek, emberek, helyek, gondolatok. Jó vele. Az ágyon kívül is.
Azért a kedvenc párbeszédem így hangzik pár óra múlva:
- Ó, még nézzük meg azt a miafrancot, utána meg másszunk fel oda! - kérem lelkesen.
- Én már nagyon elfáradtam, inkább menjünk a szállásra!
- Rendben! - vágom rá azonnal, még talán ki sem ejtette az utolsó szót.
Hát igen. Kevés időnk van együtt.

Míg a házhoz érünk, elkanyarodunk az ismerős helyek előtt.
- Itt ettünk legutóbb - mutat rá vidáman.
- Igen (és Ramival is) - persze ezt nem kötöm az orrára.
- És ott parkoltunk!
- Igen (és Ramival is) - szintén elhallgatom a végét.
- Legközelebb sétáljunk a dombon is!
- Persze, az jó ötlet!
De a legjobb az, hogy most nem akart, mert még nagyon friss az élmény, hogy kézen fogva sasszéztunk ott Ramival.

A ház, említésre se méltó. Tiszta. És akkor mindent elmondtam. 
Amíg melegszik a szauna, meztelenül ücsörgünk és bort iszogatunk. Beszélgetünk. 
Annyira jó, hogy nem kezdünk (főleg én) undorítóskodni. Nem nyúlkálok, nem dugom a farkam a szájába, meg ilyenek. Tudjuk, hogy az is mindjárt sorra kerül. Csak élvezzük egymás társaságát. Azért a kezét fogom. Az kell.

Ő már az erdei séta alatt letudta a kötelező lejelentkezést, most én jövök.
Döglök le az ágyra, ajtó becsukva, Klári sem akar hallani, én sem akarom, hogy hallja, ahogy Raminak hazudok udvarolok.
A szokásos beszélgetés. Sok kocsi volt a munkahelyen? Mi újság az óvodában, ilyenek.
Aztán van az a pillanat, mikor meztelenül fekszem, és mikor arról kezd beszélni, hogy mit is fogunk csinálni a hétvégén, üzenek a másik szobában unatkozó Klárinak: "Igazán leszophatnál".

Nem sokkal később elköszönök Ramitól. 
Kilépek, és kérdőre vonom a nőt, talán nem olvassa az üzeneteit?
- Nem volt kedvem hozzá - mondja.
Na ez ellen tenni kell. Lássuk, miért jöttünk. Mármint wellness ügyben. Is.

Kinevetjük a helység fürdő, wc és szauna működtető szerelvényeit, látszik, hogy itt nem lakik a tulaj. Mert ha valaki fixen itt élne, a második héten a faliórával verné szét a rossz irányba nyíló csapokat, ajtókat és fordítva működő kilincseket.

Gyerünk a melegbe!
Klári megelőz, ő már aszalódik pár perce, mire követem. Egész rendes meleg van. Míg próbálok helyet foglalni másodikként a másfélszer másfél méteres kabinban, feltűnik, hogy a nő feje, pont a farkam magasságában van. Amúgy is gyönyörű a bőre, ahogy az izzadság cseppek gurulnak a mellén. 
Először csak végig simítom a testét. A puncijánál elidőzöm, ő még fekszik, szeme csukva, de jobb kezével már gyötri az uborkát.
Kész vagyok. Dugom be a szájába. Kicsit hagyom, hogy játsszon vele, aztán fordulnék, fellépek, egyszer talán a puncijába is betalálok, de kurvára félek, hogy megégetnek a kövek, és kitekert pozicióban kényelmetlen az egész, mintha egy fiókban dugnék (ó, ezen elgondolkodom később). Végre ő mondja.
- Gyere, menjünk be!
Nem kéretem magam. Totál izzadtan döglünk az ágyra, és baszkodjuk a takarókat a földre.

"Szexleírás"
Ez a legnehezebb téma. Változott, vagy változtunk. Nem lett rosszabb, csak más. Jó, elszoktam a gumitól, biztos az az oka, meg hogy ilyen jó nő. Egész máshogy kell felépítenem magamban a történéseket. Mikor mi jön, ki élvez először, hányszor, ilyenek.
- Mi van? Te elfelejtettél nyalni?
Ilyen is elhangzott.
Nem felejtettem el, csak egy ideje másképp csinálom, mert arra van igény.
Persze, ha még egy napot együtt lettünk volna, biztosan ráéreztünk volna egymásra.
Azért mindketten élveztük, de kissé más volt, mint régen.
Meg kell ismételni majd máskor is, hogy jobb legyen. Még idén!
Mivel nem a kajára koncentráltunk, és inni sem ittunk eleget (mármint alkohol mentest), én kihordtam egy másodfokú infarktust, mire végeztünk.

Már nem lihegünk, élvezzük a jóleső érzést.
- Nagyon féltem, hogy szétesik az ágy - így Klári.
- Én meg, hogy az egész faház, ahogy folyton neki csapódott az ágy vége.
Bírom ezt a csajt. Egy nagy, vidám úszás a semmiben a vele eltöltött idő. Mindenről el tudok felejtkezni.
- Baszki, az ajándékod! - kiáltom csalódottan.
- Mi? Milyen ajándékom?
- Ó, amire úgy készültem!
Felpattanok, hogy hozom, de visszatekintve az ágyra, a félig oldalt fekvő lábai között, meglátom a résnyire kukucskáló punciját.
- Annyira gyönyörű vagy!
Muszáj visszalépnem. Csak nyalakodom kicsit. Mindenhol az alsó fertályán. A fenekére is vágytam már. Kurva jó ez a csaj!
Véletlenül nagyon meg lett baszva megint.
Közben az érzések hasonlóak, mint feljebb, de jó. Nagyon jó!

Én még mozdulatlanul döglök, hullának álcázom magam, ő a szaunát hajtja csapágyasra. Be-ki, zuhany, újra. 
Legalább lehasználta az árát.
Ja, és az ananászlének nem jutott szerep. Úgy emlékszem. Azért arra csak emlékeznék tisztán, igaz?

Végül csak reggel, indulás előtt adom rá a szexi portékát. Tegnap a nagy kefélésben kimaradt. Most csak gyönyörködöm benne, legközelebb ebben dugom meg.

Majd erdőt járunk, bolondozunk, a közelben 5-6 turista hallgatja, ahogy a babám hangosan énekelni kezd.
- Nézd csak, milyen dal jött velem szembe!
"Nem úgy van most, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem az a nap, nem az a hold,
Nem az a szeretőm ki volt.
Aki volt már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott."

A szentségit, szóról szóra igaz. Majdnem. Azért sem könnyezem! Miért is tenném?
Boldog vagyok, fogom a kezét.

Aztán egy könnyű séta még az óvárosban, a kilátón állunk és öleljük egymást, gyönyörködünk a vízben.
- Nézd, ezek olyanok, mint mi! - bök, egy idősebb párra.
Talán szolidabbak, de nem, most csókolózni kezdenek, a kopasz pasi, a kissé ráncos nőt ölelgeti.
- Talán nem olyan helyzetben vannak, mint mi - utalok arra, hogy "otthon" mindegyikünket vár valaki.
- De, szerintem pont olyanok - erősködik Klári.
Majd a tájat nézik ők is, és kiderül, hogy inkább nekem van igazam.
- Nézd, ők nem olyanok. Mi nem fényképezhetünk - mutatok rájuk, ahogy mindketten lövik a képeket, tárolják a pillanatot későbbre, megörökítik, pont ahogy én most.