Mikor felébredtem, kicsit még kételkedtem abban, tényleg nálam volt-e, vagyis mondjuk 90%-ban biztos voltam, hogy igen. Vagy inkább 82.

"Ugye itt voltál?"
Csak ennyit írtam arra az ismeretlen számra, amit a fecnin találtam.
Egy órát váratott a válasszal. Addig kitakarítottam. Annyira stresszben voltam és felpörögtem, hogy tombolós zenét dugtam a fülembe, és mostam, felporszívóztam, és még a szekrény tetejét is letöröltem, amit az elmúlt 2 évben biztosan nem.
"Ne írj ide. Barátom van. Jössz eggyel ;)"

Hát ez de király! De tényleg! Nekem is van, neki is. Ez így egy kurva könnyű laza kapcsolat lehet. Kezd tetszeni ez a csaj. Csak bele ne zúgjak. Azt nem szabad!

Két napig bírtam. Felhívtam. Kinyomott. Két óra múlva megint. Na mondom, ennyi volt. Nem baj. Szép emlék.

Délben csörgött rám.
- Bocsi, rengetegen voltak, csak most ebéd időben érek rá.
- Mikor találkozunk?
Kis szünet. Le akar rázni, vagy azon gondolkozik, mikor ér rám.
- Szombat kilenc a kocsidnál. Mennem kell! Szia!
Ez a csaj nagyon kezd tetszeni!

Nem nagyon tudtam mire számítsak. A kocsimnál? Akkor nem jön fel? Gumi, pénz. Parfüm egy liter.
Nyolc percet késett.
- Helló! - és nyitja az anyósülés ajtaját.
Oké, akkor utazunk. Lehet, hogy van egy kúró kéró valahol? Vagy hotel? De minek? Az én pecóm nem jó?
Laza beszélgetés a semmiről, mi újság, jé, egy villamos, olyan kocsit akarok egyszer bla-bla.
A cél 20km, másik város. Pláza.
- Vennem kell pár dolgot.
Oké, én nem bánom. Legalább megismerem járás közben is. Most szoknyában van. De a cicik, kikukucskálnak a dekoltázson, csipkés, fehér melltartó. Izgalmas.

DM, H&M, C&A ezek között mi a különbség?
Az egyikben megáll és random leszed pár dolgot az akasztókról. Az tuti nem a mérete!
- Gyere! - és húz be az öltözőbe.
Ez király! Négy négyzetméter, alul nem lehet belátni, fent, magasan a mennyezet. Kamera nincs. Talán.
A rucikat ledobja a földre. Megáll a falnál és az egyik lábát feltámasztja a falon lévő kis polcra.
- Gumit hoztál?
Veszem elő. De előbb csók kell, és a szoknyája redői között kitapogatom.., benyúlok a puncijába. Csak finoman. Bugyi sehol. Ez mitől ilyen nedves? Remélem tőlem. Ahogy ujjazom és a nyelvem harapja, az ébredő erő lassan kinövi a nadrágom. Kibújok belőle.
Jól csókol. Semmi extra, de nem is azért szerettem bele jöttem vele ide.
Gumi fel, és bevágom. Jó a csaj. Folyton rászorít a farkamra. Ilyet még nem éreztem. Biztos sokat edzett rá. Aztán egy idő után már nem tudja követni a ritmusom. Gyors menet lesz. Bocs, nagyon beindít. A gumi tette a dolgát. Felfogta, amit kell. Közben a számba lehelve nyögött a csaj.
Nekem.. nagyon.. jó.. volt.
Kicsit biztos neki is. Zsepivel törli meg a punciját. Aztán belecsomagolja a kotont. A ledobált ruhákat én szedem fel, nehogy már bunkók legyünk. Kifelé menet, szinte csak úgy vakon, levesz egy hármas csipkebugyi összeállítást és megyünk a pénztárhoz. Sehol senki. Vevő se. Állunk a pultnál és a gombot nyomom, hogy jöjjön az eladó.
- Te jössz! - húzza fel a szoknyáját és nyomja le a fejem. Nagyon nagy ez a szoknya. Simán elférek alatta. Nagy terpeszben áll, a pulton támaszkodik. Vadul nyalni kezdem, nem tudom mennyi időnk van.
Úgy látom, ezt szereti. 
Finom a puncija, bár az odaragadt zsepi darabok nem azok. Nem vagyok finnyás. Nyalok és ujjazom. A fenekébe kapaszkodom és úgy húzom a számra. Ő, a szoknyán keresztül nyomja le a fejem, irányít, hol jó neki.
Közben hallom, hogy jön a pénztáros. 
- Helló!
- Szia!
Matatás, pittyegés hangja. Még jobban begyorsítok. Néha megharapom. Már az orrommal is böködöm néha, az államtól a homlokomig taknyos vagyok, vagyis nedves, bármi is az.
- Szatyrot adhatok?
Nem hagyom, hogy normálisan válaszoljon. Durván nyalom, szívom, 2 ujjam tolom be.
- Hmmmm..
- Szatyrot?
Értette, te hülye picsa, csak nem tud válaszolni!
Rángatózik a csaj. Nyalom. Tovább.

Később elmesélte, mikor ide jutottunk, úgy vette elő a kártyáját, hogy bedobta a pult mögé, a csaj leguggolt és próbálta megtalálni, közben oltári nagyot évezett a nő, akiben a nyelvem volt, halk vinnyogással.
Az eladó megtalálta, lehúzta a gépen és amikor visszaadta, még látta, ahogy az élvezet utolsó rángásai még megremegtették a csukott szemű, pulton támaszkodó nőt.
Ahogy kinyitotta a szemét, ott állt a csaj leforrázva, mozdulatlanul. Szépen végignézte, ahogy liheg és mosolyog.
A szatyrot már odatolta a kedves vevőhöz, majd az eladó, semmibe révedő tekintettel, csak ennyit mondott: "Ötig dolgozom".
Az én új szerzeményem, csak mosolygott rá, elhúzta a szatyrot, és ellépett a fejem felül. Akkor váltam én láthatóvá, ahogy ott térdelek.
Míg felálltam, megtöröltem a számat és a homlokom a pulcsimmal, majd a száját tátó lányra mosolyogtam.
- Mondd, hogy Klarisszát kéred!
És laza mozdulattal a pólójából kukucskáló tollat kivéve, a tenyerébe írtam a számomat.
Tudom, nem engem akart, és a szőke tuti nem Klarissza, de legfeljebb összehozom őket. Vagy egy hármast.

Rohantam a szőke után.