Ramival? Tök jól elvagyunk. Nem is tudom mit írjak róla. Egy átlagos, de szórakoztató, kellemes együttlét jellemzi a közös napjainkat. Semmi baj nincs vele. Elszórakoztatjuk egymást, erotomán. Mi kell még? Azt hittem, én váltottam ki belőle, de kiderült, hogy az volt mindig is. 
És most kéne egy "de", vagy "viszont", de nincs. Vagyis...

Minek is írjam le, hogy a repertoár szegényes, de (és itt a de) mégis totál kielégítő, amit együtt művelünk. Valamiben erősebb, és valamiben gyengébb. Pont, mint mindenki. Csiszolódunk össze. Persze még könnyű, még kizárjuk a külvilágot. Nem járunk együtt sehova. Csak kefe, és benti program. De jó.

Klári attól fél: "Majd beleszeretsz, meglátod!"
- Én, biztos nem!
Közel sem érzem úgy magam, de már nem is bánnám, ha egyszer mégis. Talán. Lejjebb adtam az igényeket, hogy ilyen hibátlan (na jó, túlzok) kapcsolatban el legyünk a langyos vízben. Ez jó!

Persze a tükör dolgok azóta is folyton szembejönnek. Nem hogy nem akarom észrevenni őket, ha mégis felismerek egyet, szándékosan igyekszem elfelejteni. Minek agyaljak olyan dolgokon, amiken...
A kedvenc borunk Ramival Klárafalvai. Komolyan.
És a bögrémen, amit nála használok, egy zebra van. Néha Csíkosnak hívott Klári.
És még, ...még, ... sorolhatnám.
Ja, és már néha nem Klárit képzelem magam elé szex alatt.
- Televerlek Rami, most annyira beléd élvezek, telebaszom  a pinád bazmeg!
Ilyeneket mondok, de csak magamban. Talán mert nincs erőm, vagy mert még tartok tőle, hogy reagálna. Bár eddig sem nagyon mondtam ki hasonlókat senkinél, lehet nem fogom vele sem sosem. Azt szerettem, ha a csaj mondott hasonlókat (például az annyiszor idézett bassz-bassz-bassz). Na mindegy is. Jól elvagyunk.
Nem, nem győzködök senkit. Ez tény.

Csak ez a másik csaj.
Tök rövid ideig voltunk együtt. Csak kefe volt. Csak párszor. Sosem mondta, hogy hosszúra tervez. Simán elváltunk, harag nélkül. De...
Ha rámír, hogy "A könyved még mindig nálam van", és pár buta mondatban elbeszélgetünk, igyekszem gyorsan elköszönni. És nem is érdekel. Miért is kéne?
De bassza meg, akkora hatással volt rám, hogy egy kicsit mindig elszomorodom. Több mint egy év után. Az durva!
Pedig azóta már egy csomót töcsköltem. Klárit is. És mégis.

Klári meg?
"Megint dugni kell?"
"Minek mész annyit dugni?"
"Persze, dugni mész, de velem nem tudsz beszélgetni."
"Miért keresnék mást, mikor megtaláltam az igazit, csak Ramit kell dugnia." - írta és ment az öregúrhoz. Lol.
Aztán megbeszéltük, hogy lesz pár napunk, no dugás, no egyéb elfoglaltság, találkozhatnánk, vagy csak beszélgethetnénk, bármi. Az öt nap alatt semmi. Annyit nem írt, hogy húzd meg a tököm. Vagy, hogy nem érek rá. Semmit. Szerencsére nem hiányzott, mert ott van Rami, de bazmeg! Az zavar, hogy amíg "együtt" voltunk, akkor is így csinált. Három naponta egy mondat akkora kérés? Nem most, akkor! Szóval ja. Jobb ez így. Egyértelmű.
A sok pinás legjobb dolog ugyan nincs (van hasonló és egyre jobb), de mellé a sok faszság sincs, példul a hiánya. Az nem hiányzik.

Jaj. Még egy tükörkép eszembe jutott. Rami pont úgy bújik hozzám az ágyban, kefe előtt/után, mint ahogy én annó Klárihoz. Az a "kurva szerelmes vagyok, annyira jó veled, a kifújt levegődet is élvezem, igyekszem átélni minden másodpercet, csak sóhajtozok, csak nyögök, alig bírom az érzéseket, ha nem a könny csordul ki a szememen, akkor csak halkan sóhajtozok, nem tudok mozdulatlanul feküdni a közeledben, muszáj, hogy hozzád érjek, hogy simogassalak, hogy érezzem a tested melegét ........".
Ezt mind én csináltam Klárinak.
És most nekem Rami.
És bár Klári szerelmében biztos voltam, elnézve Ramit és az én viszont (nem)érzéseimet, már nem is vagyok annyira biztos Klári akkori viszont szerelmében. Persze nem számít, csak érdekes.

Azt mondja Rami: majd ha elhagysz, azért néha megdugsz majd, ugye?
Vágod?
Kell ennél több?

Tudom ismételem magam, nem érdekel.