Hanyatt feküdtem, fejem feltámasztva, Katka a lábaim között térdelt az ágyon, a lábaim kissé behajlítva és mindegyikkel a feneke puhaságát éreztem. Közben gyötörte az uborkát.

- Így szereted? Így jó neked?
- Persze Zsuzska (!), csináld csak!
- De jó így, vagy így csináljam? - és igazított, erősebben, feljebb, vagy arrébb húzta, lassabban, gyorsabban.
- Jó, igen...!

Csak rángatta és gyúrta közben a golyókat, úgy, mint ahogy a legügyesebb gésa csinálná.
Közben a leomló szőke haját bámultam, ami sosem volt neki, és sosem viselkedett ilyen visszafogottan, már-már szűziesen.
Pillanatok voltak hátra az orgazmusomig, amikor kintről ajtó csapódást és matatást hallottunk.

- Ez az anyám! - mondta ijedt képpel és még a keze is megállt.

Csak arra emlékszem, hogy most lebukunk, mi két kis kamasz, mi lesz most, menekülni kéne, vagy befejezni, mi lesz, ha meglát az anyja?

Ennyi. Felébredtem.
Az ugye megvan, hogy jó pár év van köztünk, együtt biztos nem voltunk kamaszok?! Az anyjától biztos nem félnék, sőt, inkább az a valószínűbb, hogy Juli beszállna harmadiknak. Nem is értem.

Ez az álom vajon mit jelenthet?