lehet le kéne állnom. 

Ezt vajon mire írtam? A jegyzeteim között találtam ezt az egy mondatot.
Ja! Az írásra. Hát ez van. Unalmas, "jó" életem van, akkor esik. Ez ilyen!

Mostanában jól megvagyunk Ramival. 
Beszélgetünk, együtt vagyunk, meg baszunk. Ez a napi program. Az nem olyan rossz, igaz?

Féltem tőle, hogy "Klárikám" után sokkolni fog a különbség, hogy nem a csoda selyembőrű kefekirálynőt dugom (amúgy ennél több romantika van ám bennem, többnyire), de szerencsére semmi. Vagyis, nem sok. Sőt!

Felajzva jöttem Ramihoz, Klárival annyira jókat keféltünk és megint olyan kreatív és "Senki nem érdekel, itt varrj le a tér közepén!" mentalitású volt ez a kis visszafogott lány. Azt meg szeretem.
Ezért nagyon volt kedvem Ramit is döngetni, a megszokott, de nem unalmas formulákat végigvinni, ami mindig kielégítő. 
Persze Klári új dolgokat talál ki, és mivel imádom a testét nézni és érinteni (hülye voltam, az első kefénk sötétben ment), bármit bevállalok neki.

Rami a másik véglet, de ez is jó. Sőt, ami nincs meg Kláriban, megvan benne és fordítva. Kiegészítik egymást! :D

Kláritól nem kapok simogatást, de egy cseppet sem hiányzik, mert Ramitól rengeteget. Mondjuk ő meg vizuálisan nem izgat, szóval... minden jó úgy ahogy van.

Ha sokat mondogatom, elhiszem.

Pár napja van csak, hogy kihúztam Kláriból elváltunk Klárival, de már olyan, mintha egy hónapja lett volna. Eltávolodtunk. Ez persze változhat majd. Na jó, leírom, úgyse látja.

Rengeteget beszélt. Ami nem baj, mert érdekes, és tanulok belőle, de olyan lelőhetetlen rádiónak tűnt néha. Tanár bácsinak, aki nem vette észre, hogy már rég bezárt az iskola, míg ő háttal a diákoknak magyarázott a táblánál állva. Azért nem szenvedtem, míg a kefe utáni pár órát együtt töltöttük. Ettől is teljes egy kapcsolat. Nem csak megyek, megbaszom és eljövök. Bár az is jó, csináltam, de ha ilyen ritkán találkozom a kedvesemmel, akkor nem lesz bajom egy kis bólogató kutya szereptől. 

Amúgy meg kárpótolt előtte többször is. Nem csak amikor engedte, hogy hozzáérjek (és akkor finom voltam), hanem az egész lénye, a közelsége, a humora, a nevetése... minden.

Pont.

A tükör? Az megvan, továbbra is.

Szó szerint kimondja a száján a szavakat Rami, amiket én mondtam őszintén Klárinak pár hónapja/éve.
Nem a szeretlek dolog, hagyjál! Hanem a mennyire rajongsz a másikért, és fizikai fájdalmat okoz, ha nem érintheted meg részt. Van ilyen.

...

Na, pár napra rá, megint megszületett egy kis okosság(?) a fejemben.
Rami nem agyal túl semmit. Olyan érdekes dolgokról beszél, mint hogy az ég kék, a fű zöld, a víz nedves. Ennyi.
Azért annak ellenére, hogy Klári sokat, sokat, sokat, sokat (igen, szóismétlés, jól látod) sokat, sokat, sokat beszél a hülyeségekről, tőle mindig tanultam valamit. Ami meg nem tetszett, elengedtem a fülem mellett.
Vele nem kellett attól félnem, hogy egy unalmas hétvége jön és jaj, mit fogunk csinálni? Azon kívül. Ahhoz sincs kedvem nagyon Ramónával most épp.

Ja. Ahogy telik az idő, úgy szépül meg újra K. előttem. Mint mindig. Folyton ez van!

Franc! Kell egy nő, ezt meg dobnom kéne.

De év végére szinglinek lenni? Kockázatos. Lehet megint nem fogom átkefélni magam (nem úgy magam) az új évbe. Az meg milyen már?