Annyira nincs kedvem ezt leírni, mert félreérthető és egy csomó kérdést vet fel az olvasóban. Mindegy, hadd szóljon!
Kint állt a kapu előtt, cigizett.
Épp sétára indultam, csak a zöldségesig, volt vagy 200 méter. De ezt a lányt még nem láttam itt.
Alacsony, vagyis inkább normál testmagasságú (nálam mindenki alacsonyabb), jó alak, feszülős cica/biciklis nadrág. Hosszú fekete haj, de nem úgy mint a dalban. Úgy egyszerűen jó volt ránézni.
Állt, szívta a cigit, engem bámult ahogy elsétáltam előtte, hol a szemembe nézett kihívón, hol a seggemet stírölte mosolyogva. Ennyire nem nézek ki jól. Vagy ismer?
Épp elléptem előtte, amikor arra gondoltam, "áh, a tökömet!". Visszafordultam.
- Szia! Ismerjük egymást?
- Még nem! - és szívott egy hosszút a cigibe, majd szexin fújta kifelé, kissé megemelve a fejét.
A filmeken ilyenkor valami okosat mond a pali, én is épp ezen agyaltam nagyon, hogy mi legyen.
- Bejössz? - kérdezte a csaj.
- Miért ne?
Bazmeg még a csikket is szexin pöckölte el! Mondjuk általában kiakaszt a szemetelés, de most nem érdekelt.
Beléptem a kapun, ő becsukta és ahogy rázárta (hoppá, ez önkényes szabadság korlátozás! El vagyok rabolva! Visznek Hollandba? Ez az!), még körülnézett jobbra és balra, ki látja. Majd elment mellettem.
- Na gyere! - sürgetett.
Nem kérettem magam, a feszes nacit néztem a fenekén. Naggyon tökéletes! Mintha rajzolták volna. Majdnem túl sovány, de a feneke, eszméletlenül izgató!
Beenged az ajtón. Felújítás alatt lévő kisebb családi ház. Talán a kőműveseket várta.
A bejárati ajtó már új, mielőtt behajtja és bezár, még kiles, megint kémlelőn "Ki lát minket?".
- Kendra! - nyújtja a kezét.
- Örvendek! - elfordítom a kacsót és kézfogás helyett, inkább kézcsókot kap.
Csak mosolyog.
- Szép név, de mindketten tudjuk, hogy ilyen név nem létezik. Hol láttad? Egy fantasy játékban? - kérdezem vigyorogva.
- Mi? - mosolyogva kérdezi.
Nem válaszolok, a karját magamhoz húzom, a másik kezemmel már a tarkóját érintem, ne tudja elhúzni a fejét, ahogy csókolom.
Fel vagyok készülve a rossz bagós száj ízre. Meglep a hiánya.
- Hmm, mentolos? - kérdezem.
- Igen, de ne félj, nem csíp!
- Mi? - most én értetlenkedem.
Ő már térdel és a cipzáromat húzza le. Pár másodperc és a szájában vagyok. Ja hogy ez? Tényleg nem csíp.
A fekete százéves bútorok kicsit sem izgatnak. Öreganyámnak is ilyen volt. A tükrös szekrényen a nippek, a kis porcelán állatkák sorba rakva, egykedveűen bámulnak a semmibe a rókák, cicák és őzikék párban, ki tudja hány órás kézimunkával készültek és hány havi munkabérbe kerültek annó Herenden, vagy Kínában.
Lehet, hogy nem jól szopik? Azért érek rá ezen agyalni? Vagy csak a nem odavaló emlékek zökkentettek ki. Alig fogaz, de az élvezetestől messze van az élmény. Kihúzom a szájából, felemelem a magamhoz.
Míg megcsókolom, eszembe jut, talán nem kéne, mégiscsak idegen...
Végül ő nem akarja, inkább fogja a kezem, és egy lépéssel közelebb húz a tükörhöz.
Rátámaszkodik az alacsony szekrényre. Egyik kezével a feszülős cicanadrágot húzza le magáról. Segítek, hirtelen, egyszerre mindkét oldalt megragadom és letérdelek.
Feltárul a finom feneke, ami annyira megtetszett, bugyi sehol.
A bokájánál a nadrág, az egyik lábát kibújtatom, hogy nagy terpeszben tudjon állni.
Közben benyalok neki.
Mélyen.
Igyekszem nem beszívni a levegőt az orromon, gondolom nem most lépett ki a fürdőből, ki tudja, minek kockáztatni? De kellemetlen szagoknak nyoma se.
Barackos, talán Fa dezodor illatát érzem. Egy volt csajomnak volt ilyen. Beindulok tőle.
Harapok is a punciba. Majd szól ha nem jó neki. A sima punci belsejéből nedvességet érzek.
Nyalom, szívom, harapom, de fáradok és nem nem nagyon látom, hogy beindulna.
Lehet, hogy mindketten unatkozunk?
Inkább felállok.
Megdugom!
Határozom el, és újra veszem elő az előbb elcsomagolt pisztolyt.
Nagyot kell hajolnom térdből, alacsony a lány, a farkam a csiklóján húzom végig, de nem sokáig kényeztetem.
Betolom lassan neki.
A tükörben látom, hogy fennakad a szeme, majd becsukja, úgy élvezi.
Aztán rám tolja magát. Végig akarja, mindet, mélyen.
Lassan gyorsulni kezdek.
Kétségbeesetten kapaszkodik a szekrénybe, a szekrény mozogni kezd, pont ahogy elképzeltem.
Nálam, nagyon zavarna, hogy a kattogó, csattogó hangok tudatják az összes szomszéddal, itt basznak valakit. Most nem érdekel.
A nippek sorban ugrálnak le a szekrény oldalán. Lemmingenként egyesével, vagy először csak elfeküdnek bénán, de minden lökéssel egyre közelebb kerülnek a szakadék széléhez és bumm, koppannak az ócska, régi szőnyegen.
Már egy furcsa orrú kutyával szemezek. A szekrényke szélén fekszik, valahogy a súly elosztása miatt még nem ugrott a halálba, de az orra már túl lóg a szirten, még egy ütem, még egy nagyot lökök a nőn, még mélyebbre, és ahogy a csaj egyre hangosabban hörög (inkább ijesztő, mint izgató), a kutyus egyre biztosabban tart a halálba hogy aztán "Geronimo!"...
Bocs haver!
Gondolom, és máris repül, szárnyal a levegőben a gravitáció erejétől hajtva, hogy egy tized másodperc múlva becsapódjon. Na a kis gecinek csak letört az egyik füle. Sajnálom, kár érte. Kiváló ügynök volt.
A figurák egy része a tükör alá szorulva. Azokat baszhatom!
Mármint, nem olyan pályán mozognak, amiből hasonló szárnyalás következhetne.
Megérzek valami furcsát.
Kezd a pöcsöm összemenni!
Hoppá, elkalandoztam!
Jobb lett volna, ha meztelen a csaj, biztos a cicije is jó. Akkor csak a fenekét nézem, ha tudom, bár a legizgatóbb, ahogy bámul a tükörben, szemben velem. Az őszinteség pillanata. Minden lökés egy apró szemhéj rebbenés, nagyon élvezi a csaj, szinte könyörög a tekintetet még-még! Már nézni sem tud, csukva van a szeme, egyszer csak élvetegen megszólal.
- Már sajog a pinám!
Nem ismerem a nőt, ez nem tudom mit jelent. Lökjem még, imádja, vagy most már fejezzem be, mert még lassan ebédidő és fel kell tenni a rakott krumplit főni.
Saját hatáskörben döntök.
Rákapcsolok, emelem a tempót.
Szegény lány alig tudja tratani, bár már nem tolom tövig, de úgy rángatom, hogy a három szárnyas öreg szekrény tükrei legyezőként libegni kezdenek, a nagy főtükör is billen néha, van, hogy az egyik szárny a csajnak csapódik, de csak élvezi, hogy baszom és ahogy a végéhez érek, talán meg kéne kérdezni..
- Hova... akarod?
Nem hallja, nem válaszol, kirántom, a csaj remegő lábakkal összeesik, megfordul, és engedi hogy az egészet a szájába pumpáljam. Közben az egyik lába remeg, vagy a terheléstől, vagy az élvezettől, nem tudom, de nekem csak jön és töltöm és nyeli..
Az izzadva lihegés és földre fekvés után látom, hogy a csaj még térdel. Mosolyogva engem néz és nevet.
- Nem tudok felállni! - és mosolyog.
- Lehet én sem.
Nagy nyögésekkel letámaszkodik, próbál közém és a tükrös szekrény közé befeküdni, a lábait kinyújtja lassan, ledől, belekönyököl az oldalamba, felszisszenek, és bosszúból remélem, hogy a porcelán biz-baszok legalább egy helyen felsértik a bőrét. Az egyik tuti elpattant, ahogy lefeküdt, hallottam, a roppanást.
Nincsen zsepi nála.
Az egyik csipketerítőt nyomja a kezembe.
Remek. Megtörlöm magam. Még nem végzek, de már megkérdezi.
- Kitalálsz egyedül?
Ügyes a csaj!
- Persze! Köszi, ez jó volt, megismételhetnénk!
- Mindenképp - suttogja csukott szemmel, biztos vagyok benne, hogy ahogy lelépek elalszik.
Rohanok haza zuhanyozni és ruhát cserélni.
Ahogy belépek az ajtón üzenetet kapok az egyik havertól: "Boldog szülinapot".
