Megbeszélés volt, mert az nagyon fontos félévente. Mindenkinek ott kell lennie. A Balai hót taknyosan jött be, ott szobrozott szipogva az ajtó mellett mindenkitől 10 méterre.

Megbeszélés. Hat szerelőnek, egy raktárosnak meg a naplopó neppereknek. Mi a pöcsömnek?
Közben kígyóznak az autók az udvaron, év végéig tele vagyunk munkával.
Állunk, mint a fasz, villáskulcs a kézben, valakinek meg nem gyújtott cigi a szájban, és csendben abban reménykedünk, most fog leugrani az emelőről az a Scirocco, ami alatt ugye, amúgy sem szabadna huzamosabb ideig tartózkodni. Persze a főnök ezt nem tudja, vagy nem érdekli.

Ott álldigál, és hülyeséget beszél.
- Aki nem képes fejlődni, annak nem jár a fizetés emelés.

Ez miről hadovál? Hová az anyámba fejlődjek még?
Olyan munkát végzek, amit rajtam kívül senki a cégnél.
Nem beszélve Józsi-ról, aki 20 éve dolgozik itt, szarér-hugyér. Ő mindent is tud. Csak ahhoz nem ért, amit én csinálok, nem számít.

De hogy ekkora faszságot!
Ennek elgurult a gyógyszer? Az megvan, hogy ilyenkor legalább ketten le fognak lépni a cégtől egy hónapon belül?
Minden megbeszélés után ez van. Idiíóta, aztán fél évig keres embert, mire lesz valaki, aki nem csak elbaszni tudja a kocsikat, akkor megint lesz egy megbeszélés. És huss, lelépnek megint.

Ez tényleg hülye, mintha nem akarna pénzt keresni. Amíg Angi itt volt, legalább nem mondott senki ekkora faszságot. Persze ő is több pénzért ment el.

Annyira felhúzott, hogy már a negyedik kávémat iszom, de nem tudtam megnyugodni.

Bassza meg!

És utálok a klotyón ülve, telefonon pötyögni.

Valamelyik barom veri az ajtót "gyere már ki!".

Kimegyek, de szétütöm a fejét!