de gáz vok.

Visszaolvastam az egy évvel ezelőttit.

Ugyanott tartok. Ugyanazt szeretem. Ugyanazzal vagyok.

Mármint ugyanúgy a jobb (ja, jobb kezes vagyok, ha nem derült ki - szűkül a kör, mi? :) kezemmel vagyok kapcsolatban, nem Klárival.

Ja, hogy azóta van egy Rami? Hagyjál már!

Le se írtam. Szoktam rá aludni pár napot, hónapot, mire papírra (monitorra) vetem. Ez történt.

Ramóna...

Elgurult a gyógyszer nála.

Volt egy "Ha most lelépsz, akkor soha többet ne gyere!" rész.
Mondjuk én kínomban (vagy örömömben) csak vigyorogtam, és mikor összeszedtem a borotvám és a fogkefém, jött a megalázó "Ne hagyj itt, nem bírom nélküled!" dolog. Mármint ő mondta, nem én (nem figyelsz?).

Pfuj de kellemetlen volt.

Neki.

De én szenvedtem.

Mit csinálsz azzal, aki csüng rajtad, kapaszkodik, mar, ragad, és te nem tudsz feljebb mászni, mert visszatart?

Lerúgod?

Dehogy! Eléred, hogy magától engedjen el.
Itt tartok. Ezen vagyok. Párszor még lekúrom, de amúgy, már azt várom, hogy lelépjen.
Még mindig olyan buta kis fiatal, taknyos tizenhat éves vagyok, aki azt gondolja, valahol vár rám Ő. Az az ő. A valaki. Akit már tökéletesnek nem is mondok, csak az a középszerű, aki olyan mint én. Vagy kicsit szebb. Az fontos. Nem, nem Klári. Azt hiszem. Bár ki tudja. Mindegy is.

És...

Mondtam. Bárgyú, bugyuta 16. Ez vagyok én.

De ezt büszkén vallom!

Sjdfusteveblmb

És Kulás Miki arcába lágyan fúj a hó (négy nappal ezelőtt).