Megfogadtam, sosem megyek a netre nőért.
De kiváncsi voltam, és mostanában elhajtottak a nem virtuális nőstények, akárhogy próbáltam ismerkedni. Lehet, nem piásan kéne, zene közben ordítva?
- MONDOM, TE IS IDE VALÓSI VAGY? - kiabálom valahova a lány mellei közé, múlt szombaton. Háromkor már örüljön, hogy az irány jó, nem hogy még el is találom a hallójáratait.
- Bunkó! - és lekever egy pofonkát.
Ezen nagyon elkezdtem nevetni. A lány már sehol, én meg vihogok a sarokban. Vajon mit hallhatott?
De ez más hely. Vakrandi. A vakrandi.hu.com-ról. Ki lehetett az a hülye, aki ilyen címet..., na mindegy. A blog.hu-n is van oldaluk.
Belépek a táncterembe, asztalok, székek, csajok és pasik. Mármint 18 és úgy 60 között. Szép!
Fordulok meg, keresem a kijáratot, de karon fog a főrendező.
- MINDENKIT ÜDVÖZLÖK A ... - Juli néni mind a 150 centijét a fülembe kiáltja, és húz vissza a terembe. Dejavu érzésem van, pont mint kamaszkoromban a suliban, a tánciskolában.
Bazmeg! Szétrobban a fejem! Mintha nyúznák, úgy sikítozik. Vajon tudja, hogy ez nem süket randi? Gyorsan lestírölöm a felhozatalt, 30 alatt aki kiakad a hanghordozáson, annak oké az értékrendje. Az jó lesz nekem. Az se baj, ha nő.
Később megtudom, kettő ilyen van a "csopi"-ban, az egyik a férjével jött.
Anyám!
