Jól szórakoztam azon, hogy mennyire kis esetlen. Látszik, hogy nem hogy túrázni nem szokott, de még egy negyven centis szikla lépcső megmászása is komoly feladat neki, és igazi elhatározást jelent.
- Gyere már!
Szegény, nem mondhat nemet, de nagyon látszik rajta, hogy őrlődik. A saját biztonságát (mondtam, 40cm), vagy az adott szavát helyezze hátrább a sorban. Aztán összeszedi a bátorságát. Fellép. Ezt ma, kábé hússzor kellett eljátszanunk. Tágítottam a határait. És egyre felszabadultabb lett. A végén már egyedül mászta meg a kisebb partoldalakat. És szaladgált, mint egy gyerek, széttett kézzel, berregve rohant az erdőben a tisztáson.
Bolond! Imádom. Na nem úgy! Azt hiszem.
Rászóltam.
- Gyere most már! Sötétedik.
Leengedte a kezeit, és mint egy durcás kisgyerek, lehajtott fejjel ballagott felém.
- Te szamár! Na jó, még három kör, de aztán gyere!
Kezeit szét, és újra indul a rohanás: "Brrrrr!"
Hülye! Imádom! :D