Hiába, nagy hatással volt rám ez a lány. Vagy ez a helyzet? Lehet, hogy "bármelyik" lánnyal így élveztem volna? Nem. Nyilván azért hozzájárult a személyisége is.

Nálam voltunk, azon a napon, amikor minden klappolt. Volt, hogy nem is kértem. Egyszerűen érezte, hogy nekem hogy jó, és szerintem neki is az volt. Nem szexeltünk. Ült mellettem a földön, fogtuk egymás kezét és bámultuk a tévét. Olyan kellemes, idilli állapot volt. Simogattam a pici kis kacsót, néha ő is a kezem. Nem kellett "parancsolgatni". Úgy működött, mint egy barátnő, vagy a szerelmed, akivel megértitek egymást. Ha készítettek volna rólunk egy képet ott, nem lehetett volna megmondani, hogy házasok, vagy szeretők vagyunk, de biztosan azt mondta volna mindenki: szerelmesek. Pedig nem voltunk. Csak élveztük a helyzetet. Sok ilyen volt. Ez hiányzik.
Ha néha jönnek új nők, szexelünk, jó is, de mindig elmennek. Ha itt is alszanak, két napra biztosan nem maradnak. És nincs ilyen nyugalom, mint vele volt.

Szívesen elolvasnám, mit ír rólam.