Megint telefonáltunk. Klári annyiszor elmondta, hogy nem akarja elveszíteni a legjobb barátját (engem), hogy közben teljesen visszabújt a pöcsöm a házába. Köszi, de eddig alsó hangon szeretők voltunk, és dugtunk mint a nyulak. Azt nem hívnám legjobb barátnak. Vagy akkor én használtam rosszul eddig a fiú legjobb barátaimat.

Újra meg kell csinálnom magam (nem úgy).
Kell egy nő, aki... Tudod.
Éééés majdnem ráírtam az egyik volt tyúkra, hogy nem tud valami jó motivációt, hogy hajlandó legyek edzeni? Téma indítónak.
Ő volt az, akivel 270 levelet váltottunk, kúrtunk is párat, igen jó volt a csaj. Mindenről is tudtunk egymással kapcsolatban. Erre az egyik randin azt kérdezi, mi a hobbid?
Köpni-nyelni nem tudtam. Ha ilyet kérdez, akkor nem ismer, vagy nem emlékszik, vagy kevesli, amit megtudott rólam, vagy másvalakije van, akinek fasza hobbija van.
Másnap kirúgott. Egy másik pasi miatt. Na, ugye megmondtam? Lottóznom kéne. Nem számít.

Szerencsére lebeszéltem magam, és nem írtam rá. Azért nekem is van önbecsülésem!
Majd talán holnap.