A szemközti ablakban a szomszéd lány, majd kiesik az erkélyről, úgy integet a pasijának. Puszit küld, meg végignézi, ahogy a buszmegálló után befordul és eltűnik. Áll, néz, mosolyog, még utoljára veszettül két kézzel integet - tényleg félek, hogy kiesik - , vastag felkar, pocak is van, de cici és fenék is, mosolygós, hosszú barna hajú. Mi kell még?
Jó az, amikor érted hülyét csinál magából egy másik ember. Nem azon agyal, hogy mit szólnak a szomszédok, hanem hogy az örömét megossza a másikkal, hálásan búcsúzzon, és teljes szívéből átérezze, ő most kurvára szerelmes. Biztos jó volt az éjszakájuk.
Volt ilyen nőm. De imádtam!

***

Ééés ma megint. Most már meg kell jegyeznem, mikor csinálja a műsort. Annyira jó nézni. Ahogy a pufi karja lobog és két kézzel dobálja a csókokat a távoli pasinak. Feldobta a napom. Megint.

***

És újra! Két hete nem láttam! És most mintha egy órával korábban integetne. Óraátállítás volt? Számolok...  nem volt.
Még mindig cuki. Azért pár kilót ledobhatna.