Felugrott hozzám Katka. Egy fiatal lány, egyszer meghúztam az anyja előtt, asszem megírtam, mindegy.

- Helló! - énekli mosolyogva.
- Szia, hát te!?
- Gondoltam meglátogatlak - és már csókolta a számat, harapta az ajkam és egészen bevadult.
Lenyomtunk egy kétperces csók csatát, rámarkolt a farkamra és hátralépett.
- Jövök máskor is! Te csodacsődör! - mosolygott és még mindig a farkam markolászta nadrágon keresztül.
Aztán megfordult, kiengedte magát az ajtón és elszaladt. Honnan tudta a címem? 

Na, ha elmondja az anyjának, az majd lebassza, mint a pengős malacot.
Vagy most számítanom kéne rá is?
Áh, nők!