Amikor eljött hozzám, látszott a szemein, hogy morcos. 

– Haragszol rám valamiért?
– Nem, miért kérded?

Továbbra is látom rajta, hogy ideges. Feszült. Hozzábújok és néha a fenekemet is odadörgölöm. Ez eddig segíteni szokott. Most sajnos nem.

– Bocs, ma fáradt vagyok. Ne haragudj, de csak egy gyors, ha akarod..."

Mondom neki: 

– Jó, hát a semminél az is jobb, de ha fáradt vagy drágám, akkor engedd, hogy én „dolgozzak". Oksi?

Természetesen beleegyezett, mert hát tényleg fáradt... Én meg elkezdtem masszírozni. Kezdetben az arcát és a nyakát. Imádom ezeket a részeit. Később egyre lejjebb, persze nem siettem el semmit. Annyira feszült az édeske. Lazítani kéne... 
Szép komótosan, kézzel és cicivel simogattam a mellizmait, a hasiját, egészen a bal lábujjáig. A kényesebb részt ekkor kihagytam. Röpke tíz perc alatt el is értem oda.
Most akkor a másik oldalát... A jobb lába kisujjától felfelé. Rendszerető vagyok, ismét sorra vettem a csípőjét, a hasiját, a mellizmait.
A bicepszét is nagyon imádom. Annyira erős... Eljutottam a nyakáig, megpuszikálom. Az arcán a szája résnyire nyitva. Az már elég laza. Nem baj, azt se szabad kihagyni. Nehogy már szóvá tegye.
Belenyalok a fülébe is, az a másik kedvenc pontom a testén.
A legfőbb pontra a kezemmel simítok... Nahát! Ez most már nem éppen laza! De persze azt se hagyhatom ki, az a legjobb falat.
Alig látok neki és rám szól. Pedig még öt perce sincs, hogy ott puszikálom és masszírozom! 

– Na, akkor lesz ma még valami?
– Miért? Ez nem tetszik?

Kezd még morcosabb lenni, de már állt keményen. Hát betettem. Ringatózok, körözgetek, emelőzök... Neki kezd jó lenni, érzem. Nekem is, de mi lenne ha?
Az ő szeme csukva. Fél kézzel elérem a mobilom, beindítom a csengőhangom, majd úgy teszek, mintha a barátnőm hívott volna és felveszem. Beszélgetni kezdek, – kissé akadozva – a nem létező hívómmal. :D Persze közben néha csodálkozok is, ilyenkor megállok a csípőmozgással. Valahogy ez mindig akkor sikerül, mielőtt elmenne. :D
Nem nézem az órát, élvezem a keménységét és lesem a szemét. Még mindig csukva tartja, ám az arca egyre borongósabb. Pedig annyira jó, amikor bennem van!
Eltelt már egy „kis" idő és éppen azon vagyok, hogy mindkettőnknek jó legyen már, mert unom a huzavonát, amikor Ő nem bírta tovább.
Megfordított, a mobilt elhajította és úgy megdugott, hogy csak na! :D
Mondjuk akkor már nekem is kellett az a vadság. :$

Kipihegtük magunkat, aztán ártatlan hangon rákérdeztem. Hátha...
– Drágám, úgy látom mégse vagy annyira fáradt. Szeretnél repetát? :)