Az-e meg-e van-e, hogy komolyan lobbiznak tudományos körökben azért, hogy angol nyelvterületen a csillagászatban átnevezzék a hetedik bolygót?
Merthogy kiejtve a neve, szó szerint a "te segglukad"-at jelenti angolul (Uranus ejtsd: Your anus).

Beszélgettünk Katival - igen, mostanában túlzásba vittük - és az élet nagy kérdései mellett, ilyeneket is érintettünk. 
Majd a finnyás lány ismerőseiről beszélt, van amelyik már negyven, de nem képes összeszedni egy közepesen normális pasit sem. 
Mert az igények lista olyan hosszú, hogy kettes betűmérettel is versenyre kelhetne a Háború és békével terjedelemben, de hogy bármit is tegyenek érte, hogy esetleg valaki egy átkefélt éjszakánál tovább mutasson érdeklődést irányukba, azt már nem. 

Én például nem értem a válogatós csajokat.
"Nem szeretem a bajszos pasikat", "Én nem eszem húst!", "Nem maradok fent 9 után" (csak ha buli van és becuccozva tolnak a rakparton hajnali kettőkor), "Nem teheted a fenekembe", meg ilyen hülyeségek.
Minden nem egy elszalasztott lehetőség. Így hogy is várhatja, hogy egyszer csak megjelenik a lófarkú herceg a nagy fehér mercivel?

Katika bezzeg mostanában annyira kreatív és érdeklődő lett, hogy néha nekem kell rászólnom: "Drágám, a padlóvázát talán mégse kéne feltolnod!".
Viccelek. Sosem szólítom drágámnak.

Múltkor is.
Meztelen a csaj. Fekszik hason. Gyönyörű szép a bőre, mostanában szolizni jár, szóval tökéletes tejes kávé tetőtől talpig. Még azt is megoldja, hogy ne legyen a fenekén az a kis fehér folt, tudod, ahol a puhaság átfed pár négyzetcentiméteren és nem éri a mesterséges napfény. Nem tom hogy csinálja.
Olvas. Az az a hülyeség, amit még a Netflix előtt találtak fel. Olyan mint a film, csak csendben és fejben játszódik. Akár csukott szemmel is olvashatnál, csak ugye akkor nem látnád a betűket, mindegy. Majd próbáld ki!
Szóval kicsit reneszánsz a csaj és olvas.
A lábai kinyújtva, összekulcsolva.
Simogatni kezdem, a vállától lefelé, átsiklom a popsiján a lábához, majd vissza és elidőzöm a fenekénél.
Aztán próbálok befurakodni a puncijához. Nem megy. Összeszorította a combjait.
- Most nem akarom, elfáradt a puncim! - kedvesen mondja.
Hallottam már ilyet, és volt, hogy mégis megnyílt. Elkezdem csikizni, simogatni, izgatni a fenekét. Majd újra lefelé mennék, de ellentart, szorítja.
- Annál inkább!?
Dühösen kérdezte? Vagy hogy is? Nem arra figyeltem.
- Tessék? - kérdezek vissza, hogy biztosra menjek.
- Anál inkább! - sóhajtja a csaj, és már nem támaszkodik, a könyvet félretette, a fejét az ágyra hajtotta és oldalt fordította.
Pont mint a védők az Egri várnál. Várta a behatolást.

Szóval feleim!
Lehet mondani, hogy az élet nem fenékig szivárvány, de néha pont ott kezdődnek a jó dolgok!