Most beszéltem Ramival. Ennek elmentek otthonról.

Láttam, hogy ki van akadva, hogy ritkán találkozunk.
Mondom akkor iktassunk be egy terven felüli találkozót. Még ott is alszom, mert jó fej vagyok.
Erre el kezd nyavajogni, hogy nem, nem akarja, meg amúgy is, ah...

Ment a hiszti és alig tudtam belőle kihúzni, mi tök baja van.

Ezek után már nem tudtam őszintén mondani neki, hogy "annyira nagyon akarok találkozni veled hogy majd bele pusztulok".
F.sz ki van.

A másiknak meg megírom, hogy először ide akartalak vinni, nem a Balatonra. Küldtem képeket.
Szép kis ház, 5 ágy, az erdő közepén, kis létrával a felső szintre.
Mondom, elképzeltem hol-hogyan csinálnám meg, vagy csak a fákat néznénk, miközben...
Erre azt írja: "Látom megint csak a lelkem számít, semmit sem tervezel, spontán vagy".

Ez se százas. Mire számított? Elmegyünk tévézni? Naná, hogy használni akarom, testestül-lelkestül.
Azért azt majd megkérdezném a kefe hétvége után, konkrétan a "Bassz, bassz, dugj már meg rendesen!"-nek melyik része vonatkozott a lelkemre? Vagy az övére.

"De sok gumit hozz ám!"
Na persze. Azt is a lelkemre húzzam, mi?

Picsák!