Van ilyen kifejezés?
Mindegy.

Közben eszembe jutottak még dolgok, a randiról, de már nem volt kedvem belepiszkálni a leírtakba, mert az olyan kerek volt, lezárással.

Például, hogy az egyik "meztelenül ülünk és beszélgetünk" résznél szóba került a blog is.
Klári elég lesújtó kritikát fogalmazott meg az írásaimmal kapcsolatban. Hogy kesze-kusza, érthetetlen, és a sok fiktív név miatt követhetetlen.

Na de ha egyszer nem írhatom le az igazi nevüket, mert jó fej vagyok? És minek fejtsem is ki, ki az a Bianka, akiről már egy hónappal ezelőtt leírtam, hogy hogy ismerkedtünk meg, és hogy tettem a magamévá?
Meg ez egy blog, igaz? Én leírom mi történt, te elolvasod, vagy nem (tudom, páran csak a képek miatt járnak ide, pfuj disznók!), és mindenki megy a dolgára.
Plusz, egy regényben sem írja oda az író a hatvanadik oldalra, hogy mi történt eddig, hátha valaki ott kezdi az olvasást...
Mindegy. Azért értékeltem, nagyon örültem, hogy komolyan veszi, komolyan foglalkozik vele, mit tettem fel. Az nem számított, hogy nem értettünk egyet.
Meg hát.., meztelen volt. Érted.

Aztán mikor elváltunk, én nagyban autózom haza (vagyis Ramihoz), ő meg várja a vonatot.
Felhívtam valami átlátszó ürüggyel.
- Itt mentünk el nem is rég, itt szorítottad a kezem, most meg az erdő mellett suhanok.
- Mi a fenét csinálunk? Miért nem mondjuk meg ezeknek, hogy vége, mást szeretünk? - kérdezi Klári.
Elképzeltem a dolgot, simán ment volna. Részben minden egyszerűbb lett volna. Ha nem megyek Ramihoz, akkor kvázi meg se csaltam, hanem csak "párt váltottam".
Aztán eszembe jutott, hogy nagyon szeretném, de azt nem akarnám, hogy "induljon újra, ez a szokott, szakadt durva film" (hányszor fogom még ezt elsütni?).
Ahogy most is, talán akkor is túl hosszan elkalandoztam. Talán két másodperc is eltelt, mire válaszoltam.
- Oké! Ez jó ötlet! Hívom is fel Ramit, hogy ennyi volt! - mondtam határozottan, de Klári tuti észrevette a hezitálásomat.
- Dehogyis! Jó nekünk ez így, ami van.
Talán próbáltam győzködni, talán nem. Nem is fontos. Mindketten tudtuk, nem véletlen vagyunk ebben a helyzetben, és hogy pont ide kerülnénk újra. Majd talán máskor, később. 
Vágyom rá, hogy úgy legyen, és tudom, hogy ő is.