Kedves, aranyos, visszafogott, de nem azért, mert bármi megváltozott volna köztünk, hanem mert olyan helyen és helyzetben volt, ahol nem beszélhetett. Nagyon.
A hangja csilingel. Ő is elszokott az enyémtől, azt mondja. És hogy megnőtt a távolság köztünk.
De azért megnyugtató volt a beszélgetés, és feltöltődtem tőle. Szerintem ő is.
Ja, és még tervben van a következő randi. Az a lényeg, nem?

Bár mondtam neki, ő így-is úgy is velem van, mert mindennap vele szexelek, nem Ramival. Jó, persze Rami puncijában vagyok, de fejben nem ott.

Mondjuk Klári is kezd durvább, vagyis csak furcsább lenni a képzeletemben, konkrétan el se merem mesélni neki, hogy miket csináltunk mi ketten (vagy hárman?). Majd megírom talán. Más névvel.

Régen, ha a tükörbe néztem, mikor ölelgettem Klárit, lenyűgözött a szépsége és nagyon zavart, hogy egy idegen pasi (én) ott áll a képen és ölelgeti az én galambom.
Nagyon ritkán tudtam azt mondani, ez igen, szép pár vagyunk, jól állsz nekem!

Ramival másképp van.
Ha meglátom magunkat a tükörben ölelkezve, jól esik odanézni.
- De jóképű pasi vagyok! - persze csak mellette.
Klári nagyon nevetett ezen, mikor ezt ecseteltem neki.

Azt mondtam, hogy neki van a legszebb nevetése?

Amúgy, egy Klári bögre akadt a kezembe a minap.

Már nem nagyon váltja a színét, a kép is ami rajta van, olyan kis suta, és egy nagy törés van rajta. Olyan csorba.

A kapcsolatunkhoz hasonlatos.
Kisé megfakult, kezdi megenni az idő, pár kép már csak elmosódva emlékeztet a közös élményekre, de imádom, ha az ajkam érintheti, vagy ha benne van a nyelvem, vagy a másom (nem dugok bögrét, félreértettél).

Ma meg a google elküldte, hogy hol is tartózkodtam az elmúlt hónapban.
És ott volt fehéren-feketén.
- Nézd, itt basztad meg alaposan, it markolásztad a fenekét, és itt láttad hasonfekve a gyönyörű testét és a hibátlan bőrét! Meg itt suttogtad a fülébe "Úgy szeretlek Klárika!", "Én is szeretlek Tomika!" válaszolta neked.

Jó lesz vigyáznom. Ha Rami nem rettegne attól, hogy a kezébe vegye a telefonom (vajon miért?), már rég lebuktam volna.
De akkor sem kapcsolom ki ezt a funkciót. Jól esik visszaemlékezni. És hónapoknak tűnt, pedig alig 30 napja volt.

Minden úgy van jól, ahogy van!

Szóval minden változatlan. Változatlanul jó. Vagyis nem rossz. Azt nem lehet mondani.
És már megint szembe jött velem egy dal.
Annyira átérzem, és furcsállom is, hogy eddig magyar pop zenében nem írták meg így.
Sosehagyjbékén

És bumm, benyit Rami az ajtón.
- Előbb elengedtek! Hova megyünk vacsizni?

Mentés, bezár, kikapcs