az élmények, hangulatok, ötletek, érzések és elméletek, de egyszer csak bumm, véget érnek az ünnepek.

Amíg Rami nálam töltötte ezt a pár napot, rengeteg "ezt le kell írnom!" pillanatom volt, de mert nem akartam az orrára kötni az érzéseimet (ja, azt minek, azt a szerelmével csinálja az ember, nem?), a klóra meg nem szeretem hordani a telefont, lassan elillantak a fontos(nak hitt) pillanatok.

Amúgy teljesen tök jól elvagyunk. Az első 10 szex kivétel nélkül jó. Pláne, hogy kb 5 nap alatt "mennek le".
Aztán jön a "szinte már házasok vagyunk" érzés, már a világ összes túraútvonalát megkirándultuk (ami itt van egy órás autóúton belül), még hegyet is másztunk, már minden kissé eldugott sarkon és erdőcskében fogtam a kezét (ja, nagyon élvezem - irónia, a szerk.) és már megint a rohadék tv előtt ülünk és nézzük a ki tudja hányadik Kevint. Az megvan, hogy át nevezték a kis szemétládát a sokadik részben? Az milyen már? Mintha a Rambó ötöt Rómeónak hívnák és Schwarci játszotta volna.

Visszakanyarodva. Lázas semmittevésben telnek a napok, nagyrészt élvezem is, csak még mindig ott van a "valami nem stimmel" érzés. Több mint fél éve.

Meg kell kapnom Vivit. Ő talán segít. Vagy nem. 

Sokszor azt sem tudom, mit akarok igazán.