Egyre jobbakat találok itt.
Lassan le sem írok írni semmit, mert annyira nevettségesnek tűnik az én vergődésem a többi okos, értelmes íráshoz képest.
Van olyan hogy antimúzsa? Ők azok nekem.

Amúgy zajlik.

Délelőtt Klári hív, és amíg az érdektelen családi történeteit hallgatom, mi történt az év végén vele, a szexi hangja varázsol el. Semmi több. Na jó, meghogy látom magam előtt. Meg udvarol, hogy hiányzom. Az is jó. Másképp mondja, de egyértelmű. Tudok olvasni a hanglejtéséből.

Napközben Vivit, ezt a cuki kis szexi lányt fárasztom. Isszuk egymás intellektusát, az írott formában.
Vagyis én az övét. Hogy ő az enyém... nem tom.

Délután Ramival beszélek.
- Ma korán fexem, holnap disznó tor, és utálok hajnalban kelni. Nem tudunk későn este beszélni.
Nem bánja, hamar kinyomja.

Vajon a több nőhöz törvényszerűen jár több személyiség is?
Ez a legális, vagyis, nem orvosi eset(i) skizofrénia?
Ezt majd ki kell bontanom.

Aztán holnap beugrik majd Marci.
Ezer éve!
Vicces lesz iszogatni. Vagy unalmas. Majd elválik (el, de az egy másik történet).