Lehet kéne egy rövidítés, vagy betűszó arra, hogy a szappanopera folytatódik. Megint.
ASZOFM
Kicsit olyan mint a f.szom. Ezt még átgondolom. Inkább legyen ez az alcím:

Harmadik év(ad), 9. epizód. Amiben Taki bácsi...

Azért a jóistennek van humora, megint kiderült.

Vivivel egyre inkább szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Vagyis úgy érzem, kell nekem, nagyon.
"Amúgy kezdelek megkedvelni" - ezt mondja.
Meg hát. Mármint én is őt!
Már kezdek képzelődni, hogy is és miként lesz. Talán már randi időpontunk is van. Izgulok, nem kicsit. De viszonylag jól időzítve, lebukás esélye nulla. Csak picit kell szervezkedni. Nagyon jó lesz! :)

Mire eddig értünk, felhív Klári. Sosem szokott ilyen tájt.
Csevegés, nevetgélés, azért bekérdezek.
- Miért is hívtál pontosan?
- Miért? Nem hívhatlak bármikor? Nincs rám időd, vagy nem beszélhetek a legjobb barátommal amikor akarok? - kérdezné, de ehelyett félkomolyan folytatja.
- Jaj, hogy milyen érdekes, hogy ezt megkérdezed! Hmm.., hát az van.., hogy úgy néz ki szakítottunk Benivel.
- Ne csináld már!

És mesélni kezd. Rizs, bla-bla, a szokásos. Minden szerelmi (mondjuk ez nem az volt) történet ugyanúgy hangzik, kivéve, amit te mesélsz el. Mármint te, az általános alany. Szóval én. Mindegy. Nem is érdekelt nagyon, de persze segítettem neki, panaszkodjon, adtam az okos tanácsokat és nagyon örültem. De, őszintén. És persze pár mondattal vissza kellett rángatni, mielőtt hülyeséget tenne. Én töröltettem a számát az öregnek, blokkolta az sms és hívás lehetőségeit, ilyesmi.
Szóval gondolhatnánk, hogy most aztán minden (második) héten őt fogom kantározni, de amúgy dehogy. Remélem, hogy talán egy picit könnyebben találkozhatunk, de nem fűzök sok reményt hozzá. És amúgy nem, nem az öreg volt az akadály kettőnk között. Mármint..
Szívesen élnék vele együtt, csak... (fenét az öreggel).
Ez itt most nem pálya, de ilyen fel se merült.
- Majd találsz egy rendesebb embert, aki elismer, és értékel és szeret - vigasztaltam.
Ezen a ponton mondjuk kissé hosszabb szünetet tartott a mondókájában - szerintem nem hitte, hogy most felrúgok mindent és rohanok hozzá - de aztán úgy folytatta, mintha misem történt volna.
Dicsértem, biztattam és ígértem, hogy rám számíthat. Kivéve, mikor Ramival (vagy Vivivel) vagyok.

Ennyi. Ugye hogy ugye? Nem kell itt parázni, hogy nem történik semmi. Valaki megpörgeti a szerencsekereket és kiadja. Vagy nem.

Nem is tudom, kit várok jobban. Vivivel a próba kefét, vagy Klárival az orgiát (ami persze nem mindig az).
Franc. Holnap Ramihoz kell mennem. :(