Valaki megkérdezte tőlem "Most akkor három csajod van?".

Dehogy van! Senkinek sincs három csaja. Egy csajom van, egy nőm és egy szeretőm. Vagyis a csajom az a szeretőm, a nőm az úgy van és van ... várjál! Belekeveredtem.

És egy negyedik is rám írt a múltamból. Ezek mindig együtt jönnek. Egyszerre van ciklusuk? Vagy a hold állása, a napfolt tevékenység... ki tudja. 
Ezért nem szoktam a hidakat felégetni magam mögött. Ínséges időkben jó lehet még egy őő.., egy levetett cipő is. Ha az embernek fázna a..., a lába. Persze. Mi más?

Aszongya ő, négyeske: "Van valakid? És te félrelépnél? Vagy egyedül álló vagy? Nem értelek."

Ha nem érti, akkor ugye nem pálya. De ha megmondom, akkor kiesik a listáról. Mármint törölteti magát. Egy újabb évre. És ha úgy alakul, hogy mindenkitől megszabadulok (lekoptatnak), akkor mi tévő legyek? Vagyis hova tévő. Mármint kibe?
Pfuj. Egy ilyen rossz szóviccért égetem magam, és szégyellem azok előtt, akik fontosak nekem.
De hát a magány nagy úr. Az afféle kisördög. Sugdos a fülembe.

- Nem para, írd le! Azaz! Vicces vagy. Jó lesz! Erre ragadnak a nők (na jó, nem ver át, azért azt tudom hogy nem).

Ez is csak egy ilyen miafasz lett.
Pedig eskü nem ittam. Lehet az a baj.